Tamási Áron emlékház

Berendezése a 19. századi életkörülményeket tükrözi. A tájház anyagát Balázs Irén nyugdíjas tanítónő gyűjtötte össze. Az 1800-as évek elején épült házban három helyiség található: a tiszta szoba vagyis nagyház, a lakóház és a kamra. A tiszta szobát a helybéli emberek nagyháznak nevezik, melyet esküvő és temetés alkalmával használtak. Itt tartották az ágyneműket, ruhákat is. A lakóházban töltötték mindennapjaikat, ahol a szövőszék is helyet kapott. A kamrát élelmiszerek tárolására használták. Látogatható az év bármely szakában.

A Csíkszereda-Székelyudvarhely közötti országút mentén, Máréfalván, a 214-es házszám alatt igényesen kialakított tájház várja látogatóit. Az ingatlant 2000-ben sikerült megvásárolni lelkes támogatók segítségével. A legszükségesebb javítási munkálatok elvégzését követően, a tájház 2004-ben megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A tájház egy hagyományos falusi porta, környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. A székely ember háza fából, rakófából, boronafallal készült. Ezzel magyarázható a mondás, miszerint a székely a házát nem építi, hanem rakja, a kapuját pedig állítja. Ez az ősi építési mód, a tipikus falus gazdaság eltűnőfélben van.  A ház a havasalji "kisbirtokos gazda" háztípusa. Arányaiban, megjelenésében nem imponáló, nem hivalkodó, nem vall gazdag emberre. Földszintes épület, mindössze három lépcső vezet a házba. Korát illetően, már arányaival is felhívja magára a néprajzosok figyelmét. Az aszimmetrikusan elhelyezett homlokzati ablakok és az ereszben helyet kapó kemence, az első házból nyíló igen keskeny kamra és a zárt eresz sejtetik, hogy régi házról van szó. Mestergerendája, ami azonosíthatná az építés idejét, nincs. A javítások során egyetlen évszámmal ellátott cserép került elő. A cserépen ez áll: "Bart Julianna Nagya samuelné erdővidéki Baroti 1887 BeoktoBer Ballo Ágnes irt 1887".  Az eredeti ház építésének ideje valamikor a XIX. század közepére tehető.

A székelyszentléleki tájház az Árpád-kori templom szomszédságában található, 1977 májusában nyílt meg Balázsi Dénes tanár gyűjtőmunkájának eredményeként. Létrehozásában olyan neves szakemberek is segédkeztek, mint például Molnár István, Kovács Dénes vagy János Pál. A Múzeumház bejáratánál levő, egysoros, indadíszítésű székely kapu az 1848. július 22. keltezést viseli, László Ferenc malomfalvi gazda állíttatta. A székely ház az 1850-es évekből származik. A háromosztatú ház nagyházból (szoba), kicsiházból (tisztaszoba), valamint kamrából és deszkázott ereszből áll. A szentléleki gyűjtemény közel hétszáz tárgyból áll, s a Felső-Nyikómente néprajzi hagyományait mutatja be. A nagyházban a környék jellegzetes bútordarabjait és berendezési tárgyait állították ki. Itt élte életét valamikor a székely család: lakó- és hálószobaként is szolgált. A kicsiházban vagyis a tisztaszobában a vendégeket fogadták, s a férjhez menő lány kelengyéjét tárolták, míg a kamrában különféle munkaeszközök, tárolók kaptak helyet.

A falumúzeumban egy hagyományos parasztház belseje látható, olyan tárgyakat őriznek itt, amelyek hajdanán hozzátartoztak a mindennapi élethez: bútorzat, képek, varrógép, öltözet, lábbelik, agyagedények, fadézsák, kendők, szövőszékek, kenderszőnyegek, kenderfésülők, tilolók, vásznak, csörlők és sok inden egyéb.  Ezek a tárgyak a múlt idő varázsával kerítik hatalmukba a látogatót, az egykori székely falu életéből idéznek fel egy-egy villanásnyit.  Maga a múzemnak otthont adó épület is történelmi műemléknek számít, hiszen 1883-ban épült. Nyitva tartás: előre bejelentkezés alapján vagy a csíkkozmási turisztikai irodában van a tájház kulcsa, amit napközben 09:00-16:00 óra között el lehet kérni az érdeklődő látogatónak.

A Csángó Hagyományőrző Házat 2010. szeptember 25-én avatták fel Gyimesközéplokon. A ház 1934-ben épült. Működött benne szülészet, rendelő, fogászat, vegyes üzlet és kocsma is. Napjainkban a csángó hagyomány értékeit őrzi.

Múlt idők háza névvel hagyományőrző kiállítás nyílt a tájházban, amely adatközlő, ismertető jellege folytán hasznos szolgálatot tehet a jövő nemzedéke számára. 2014. július 4-én nyílt meg a magánmúzeum László Árpád és felesége, Ildikó jóvoltából. A házaspár nem tett mást, mint megőrizte a nagyszülőktől származó örökséget. A portán a százötven évesnél bőven idősebb ház mellett a csűr és a kiállítótérré alakított fásszín rejti, őrzi a letűnt idők emlékét.

2019. június 29-én nyitotta meg kapuit a gyergyócsomafalvi tájház.  A hivatalos megnyitót Szent Péter és Pál búcsús ünnepnapján egy hagyományos zenés- táncos bútorvivéssel ünnepeltük meg, megszólítva így a község apraját-nagyját.  A ház berendezése részben az eredeti tulajdonostól megörökölt és restaurált bútor, részben pedig a helyiek felajánlásaiból tevődik össze.  A tájház első, kiállító terében kap helyet a Köllő Miklós Általános Iskola falumúzeumi gyűjteménye.  Nyitvatartás: Kedd, Csütörtök: 14.00 - 16.00 Kérjük, érkezés előtt hívjanak telefonon. 

Az 1991-ben felavatott Áprily Lajos emlékház sok részletet tár fel a híres költő és fordító műveiről, illetve Parajdon töltött gyermekéveiről. A ház udvarán található kőtömb őrzi Áprily arcképét, és egyik versidézetét is megörökíti.

A tanítóképzőt végzett Nagy Imre (1893-1976) egyetemi tanárként dolgozott. Az első világháborút követően szobrászattal foglalkozott. Egy ideig Budapesten élt, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult rajzot és festészetet, majd 1924-ben hazatért és szülőfalujában, Csíkzsögödön telepedett le, ahol haláláig a székely tájat és az ott élő embereket örökítette meg. 1920-tól kezdődően több tárlata volt Kolozsváron, Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben, sőt Londonban is volt egy egyéni kiállítása. Három egymásból nyíló szobából álló fatornácos parasztházához 1963-ban toldotta hozzá műtermét, melyben alkotott. 80 éves korán túl is naponta 6 órán keresztül dolgozott. Tehetségének nyilvános elismeréseként 1939-ben grafikáiért „Zichy Mihály“ díjjal tüntették ki, 1957-ben pedig „Románia érdemes művésze“ címmel jutalmazták munkásságáért, ugyanakkor a Kulturális Érdemrend I. osztályú elismerését jelentő érmet is odaítélték számára. Szülőháza múzeummá lett, melynek udvarán található a nagy művész sírhelye. Az emlékházban rendezett Nagy Imre kiállítás a művész személyes bútordarabjaiból, könyveiből, dokumentumaiból és festménygyűjteményéből áll. Külön említésre méltó a művész szalmakalap gyűjteménye, utolsó két rajzolt önarcképe és utolsó, a festőállványon található befejezetlen kompozíciója. A festőművész a városra hagyományozta több mint 6000 művét. 1973-ban, Nagy Imre 80. születésnapja alkalmából szülőháza mellé felépítik a Galériát. A festő halála után ebbe az épületbe helyezték el a több mint 6000 festményből álló Nagy Imre állandó kiállítást. Festményei közül ugyanakkor sok megtalálható a Marosvásárhelyi Képtár, illetve a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum állandó kiállításain. Fénykép: https://locuridinromania.ro/