Kászoni Székely Tájmúzeum

Berendezése a 19. századi életkörülményeket tükrözi. A tájház anyagát Balázs Irén nyugdíjas tanítónő gyűjtötte össze. Az 1800-as évek elején épült házban három helyiség található: a tiszta szoba vagyis nagyház, a lakóház és a kamra. A tiszta szobát a helybéli emberek nagyháznak nevezik, melyet esküvő és temetés alkalmával használtak. Itt tartották az ágyneműket, ruhákat is. A lakóházban töltötték mindennapjaikat, ahol a szövőszék is helyet kapott. A kamrát élelmiszerek tárolására használták. Látogatható az év bármely szakában.

A Csíkszereda-Székelyudvarhely közötti országút mentén, Máréfalván, a 214-es házszám alatt igényesen kialakított tájház várja látogatóit. Az ingatlant 2000-ben sikerült megvásárolni lelkes támogatók segítségével. A legszükségesebb javítási munkálatok elvégzését követően, a tájház 2004-ben megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A tájház egy hagyományos falusi porta, környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. A székely ember háza fából, rakófából, boronafallal készült. Ezzel magyarázható a mondás, miszerint a székely a házát nem építi, hanem rakja, a kapuját pedig állítja. Ez az ősi építési mód, a tipikus falus gazdaság eltűnőfélben van.  A ház a havasalji "kisbirtokos gazda" háztípusa. Arányaiban, megjelenésében nem imponáló, nem hivalkodó, nem vall gazdag emberre. Földszintes épület, mindössze három lépcső vezet a házba. Korát illetően, már arányaival is felhívja magára a néprajzosok figyelmét. Az aszimmetrikusan elhelyezett homlokzati ablakok és az ereszben helyet kapó kemence, az első házból nyíló igen keskeny kamra és a zárt eresz sejtetik, hogy régi házról van szó. Mestergerendája, ami azonosíthatná az építés idejét, nincs. A javítások során egyetlen évszámmal ellátott cserép került elő. A cserépen ez áll: "Bart Julianna Nagya samuelné erdővidéki Baroti 1887 BeoktoBer Ballo Ágnes irt 1887".  Az eredeti ház építésének ideje valamikor a XIX. század közepére tehető.

A székelyszentléleki tájház az Árpád-kori templom szomszédságában található, 1977 májusában nyílt meg Balázsi Dénes tanár gyűjtőmunkájának eredményeként. Létrehozásában olyan neves szakemberek is segédkeztek, mint például Molnár István, Kovács Dénes vagy János Pál. A Múzeumház bejáratánál levő, egysoros, indadíszítésű székely kapu az 1848. július 22. keltezést viseli, László Ferenc malomfalvi gazda állíttatta. A székely ház az 1850-es évekből származik. A háromosztatú ház nagyházból (szoba), kicsiházból (tisztaszoba), valamint kamrából és deszkázott ereszből áll. A szentléleki gyűjtemény közel hétszáz tárgyból áll, s a Felső-Nyikómente néprajzi hagyományait mutatja be. A nagyházban a környék jellegzetes bútordarabjait és berendezési tárgyait állították ki. Itt élte életét valamikor a székely család: lakó- és hálószobaként is szolgált. A kicsiházban vagyis a tisztaszobában a vendégeket fogadták, s a férjhez menő lány kelengyéjét tárolták, míg a kamrában különféle munkaeszközök, tárolók kaptak helyet.

A falumúzeumban egy hagyományos parasztház belseje látható, olyan tárgyakat őriznek itt, amelyek hajdanán hozzátartoztak a mindennapi élethez: bútorzat, képek, varrógép, öltözet, lábbelik, agyagedények, fadézsák, kendők, szövőszékek, kenderszőnyegek, kenderfésülők, tilolók, vásznak, csörlők és sok inden egyéb.  Ezek a tárgyak a múlt idő varázsával kerítik hatalmukba a látogatót, az egykori székely falu életéből idéznek fel egy-egy villanásnyit.  Maga a múzemnak otthont adó épület is történelmi műemléknek számít, hiszen 1883-ban épült. Nyitva tartás: előre bejelentkezés alapján vagy a csíkkozmási turisztikai irodában van a tájház kulcsa, amit napközben 09:00-16:00 óra között el lehet kérni az érdeklődő látogatónak.

A Csángó Hagyományőrző Házat 2010. szeptember 25-én avatták fel Gyimesközéplokon. A ház 1934-ben épült. Működött benne szülészet, rendelő, fogászat, vegyes üzlet és kocsma is. Napjainkban a csángó hagyomány értékeit őrzi.

Múlt idők háza névvel hagyományőrző kiállítás nyílt a tájházban, amely adatközlő, ismertető jellege folytán hasznos szolgálatot tehet a jövő nemzedéke számára. 2014. július 4-én nyílt meg a magánmúzeum László Árpád és felesége, Ildikó jóvoltából. A házaspár nem tett mást, mint megőrizte a nagyszülőktől származó örökséget. A portán a százötven évesnél bőven idősebb ház mellett a csűr és a kiállítótérré alakított fásszín rejti, őrzi a letűnt idők emlékét.

2019. június 29-én nyitotta meg kapuit a gyergyócsomafalvi tájház.  A hivatalos megnyitót Szent Péter és Pál búcsús ünnepnapján egy hagyományos zenés- táncos bútorvivéssel ünnepeltük meg, megszólítva így a község apraját-nagyját.  A ház berendezése részben az eredeti tulajdonostól megörökölt és restaurált bútor, részben pedig a helyiek felajánlásaiból tevődik össze.  A tájház első, kiállító terében kap helyet a Köllő Miklós Általános Iskola falumúzeumi gyűjteménye.  Nyitvatartás: Kedd, Csütörtök: 14.00 - 16.00 Kérjük, érkezés előtt hívjanak telefonon. 

Farkaslaka a székely nép legnagyobb írójának, Tamási Áronnak szülőhelye. A falu a Nyikó- patak felső folyásának partján helyezkedik el, 540-580 méteres tengerszint feletti magasságban. Itt található az író emlékháza, sírja, illetve egy, az emlékét őrző emlékmű is. Az emlékház egy több mint 150 éves épület, mely az író szülői háza is egyben. Építéséhez faragott gerendákat használtak, teteje zsindellyel van fedve. Tamási ebben a házban látta meg a napvilágot 1897. szeptember 19-én. Az 1972. szeptember 24-én felavatott emlékház az általa használt bútorzat mellett az író személyes használati tárgyait, kinyomtatott műveit, leveleit és fényképeit mutatja be. A híres író síremléke a falu nyugati szélén található, a római katolikus templom és temető mögött, egy szép virágos parkban. A Tamási emlékmű Szervátiusz Jenő és fia, Tibor 1972 és 1974 között készült közös műve: egy 3 méter magas, 1 méter széles, nyolctonnányi faragott kőtömb, melyet a Hargitáról vittek oda. Az emlékmű faragványai Tamási Áron írói világának alakjait keltik életre.

A Korondon található tájház néprajzi és helytörténeti szempontból érdekes tárgyakat vonultat fel. Már az 1946-os esztendőben Molnos Peti Fábián községi bíró és Tófalvi Erdész Antal községi jegyző – mind a ketten községünk szülöttei – idején meg is kezdődött régi tárgyak összegyűjtése. A múzeumot 1977-ben avatták fel, a gyűjtemény kézműves termékeket, néprajzi értékű tárgyakat, hagyományos használati tárgyakat, népi bútorokat stb. tartalmaz. Kép: http://www.primariacorund.ro/