Székelyföldön megannyi egyszerű, könnyen elkészíthető parasztlevest ismerünk, és azoknak a különféle variációit is, hiszen ahány ház, annyi szokás.  A Székely Konyha és Kert gasztronómiai magazin júniusi lapszámában ezt a sokszínűséget igyekeznek bemutatni szakácsaink.
 
A magyar gasztronómia vérbeli fenegyerekével, a szókimondó, éleslátású és szórakoztató Bíró Lajossal beszélgettünk e havi lapszámunkban csúcsgasztronómiáról, a székelyföldi konyha erősségeiről és arról, miért elengedhetetlenül fontos gasztronómiai értékeink megőrzése, megmentése. 
 
Szőcs Előd szakácsunk a dédszülei receptjét főzte le. A kedvencei közé tartozik a köménymagleves, a zöldpaszuly- és a lebbencsleves, valamint a túrós pityókaleves – vagy ahogy Csíkcsomortánban ismerik, a dombraszökő, mert ha a kaszálóra elvitt ebéd főétele főtt krumpli vagy tésztaféle volt, akkor annak a kihűlt főzőlevébe aprítottak túrót és száraz kenyeret, és ez bőven elegendő energiát nyújtott a dombra szökéshez. Ezeket a régi recepteket osztja meg a Székely Konyha és Kert olvasóival.
 
A parasztleveseknél maradva Berszán-Árus Csilla ez alkalommal a román konyha dobogósait sorakoztatja fel: a radóci csorbát, amely tősgyökeres bukovinai étel, a moldvai tokányt és a töltött palacsintát. Damó Zsolt a természet asztaláról gyűjtötte be a levesnek valót: szegfűgombát főzött gazdag lében, desszertnek pedig a kedves gyermekkori emlékeket idéző epres puliszka receptjét osztja meg az olvasókkal. András Zsuzsi is a természet ajándéka köré építette desszertjeit: fő alapanyaga a bodza, amiből természetesen készített bodzaivólevet, epres-bodzakrémes levelest és epres-bodzás tiramisut. Receptek a magazinban!
 
Ne féljünk a szálkáktól – hirdeti Kicsi Zsiga szakácsunk, aki apró trükkökkel bizonyítja be, hogy komolyabb szakmai tudás nélkül bárki megakadályozhatja, hogy kellemetlenségeket okozzanak. A kárász vagy ponty esetében az irdalás a megoldás, más szálkás halakat pedig érdemes apró darabokra – patkókra – vágni és úgy kisütni.
 
Egy igazán jó tál étel mellé egy pohár finom bor is dukál. Kevés kellemesebb érzés van, mint amikor csillogó szemmel és elismerő szavakkal fogadjuk, amit készítettek nekünk, vagy ha
vendégeink örülnek annak, amivel megkínáljuk – legyen az egy kamrából, hűtőből elővarázsolt sör, bor, pálinka –, a lényeg, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki abból, ami van. Kovács-Bencze Balázs rovatában ezúttal a borok tálalásáról és fogyasztásáról olvashatunk.