Sóhát Természetvédelmi Rezervátum

A Sólyom-kõ Természetvédelmi Rezervátum 1,5 ha-on terül el Tusnádfürdõtõl nyugatra, az Olt folyó bal partján. A rezervátum a Hargita vulkáni lánc déli részén található, a Piliske vulkáni kúp keleti lejtõjén. Legszembetûnõbb része az Olt jobb partján emelkedõ 824 m magas andezit sziklabérc, a Sólyom-kõ, ez a környék leghíresebb kilátója. A Sólyom-kõ védett területté nyilvánítása egy apró, törékeny sárga virágú növénynek, a Teleki hölgymálnak (Hieracium telekianum) köszönhetõ. Ez a világon csak itt fordul elõ. Nagyon sok madárfajt láthatunk és hallhatunk, elsõsorban erdei fajokat, például uráli bagoly, erdei fülesbagoly, uhu, a fekete harkály, nagy fakopáncs, háromujjú hõcsik. A környéken gyakori a barnamedve. Fõként éjszaka aktív, ezért ekkor a terület látogatása nem ajánlott. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro/

Ez az egyetlen hegyi tõzegláp az északi Hargitában. Az Osztoros (1386 m), Veres-bükk (1336 m) és Vigyázó-kõ (1368 m) csúcsai közti vulkáni kráter külsõ lejtõjén, 1180 m tengerszint fölötti magasságban alakult ki. A növényzet az idõk folyamán egyre jobban benõtte, kialakítván a mai, dagadó havasi tõzeglápot. A 20 hektár területû botanikai rezervátumhoz a karcfalvi templomtól induló turistajelzés mentén lehet eljutni. A láp területén számos védett növény található, ilyen a szibériai hamuvirág, babérlevelû fûz, hüvelyes gyapjúsás. A kolozsvári biológusok egy csoportja 2000-ben romániai szinten új pókfaj, a szintén jégkorszaki maradvány (Meioneta similis) pókfajt, melyet eddig Európában csak Izlandon, Finnországban, Észak Oroszországban jeleztek. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro

A Hargita és Kovászna megye határát képező Észak-Persány-hegységben (magyar nevén Rika-hegység, legmagasabb pontja 1292 méter) található a Vargyas-patak sziklaszorosa, amely jurakori mészkőlerakodásokban alakult ki. A Vargyas-patak szurdokvölgye országos jelentőségű természetvédelmi terület, összterülete meghaladja a 800 hektárt, IUCN IV-es besorolással rendelkezik és átfed a Natura 2000 RO SPA 0027 jelzésű Homoród-völgyi-dombság természetvédelmi területtel. A Vargyas-szoros 130 ismert barlanggal rendelkezik, amelyek közül 4 látogatható, ám kizárólag megfelelő felszerelés birtokában (sisak, fejlámpa, bakancs vagy gumicsizma.) Megközelíthetőség: - DN13A jelű, Csíkszeredát Szentegyházával összekötő országútról, innen a Lövétét és Homoródalmást összekötő DJ132 megyei útra rátérve; - Sepsiszentgyörgyről Mikóújfaluig a DN12 jelű országúton haladva, majd bal felé eltérve a DJ122 jelzésű megyei úton Nagybacon – Bibarcfalva – Barót irányába, innen pedig a DJ131 jelű megyei úton Olaszteleken keresztül Vargyasra érkezve. Fontos tudnivaló: - a természetvédelmi terület látogatása, a sátorozás, a gépjárművek behajtása a kijelölt parkolóhelyre NAPI DÍJSZABÁS alapján történik, mely díjszabást Homoródalmás község tanácsa állapított meg és hagyott jóvá; -a napidíjakat a szoros bejáratánál sorompóval ellátott ellenőrző pontnál vagy a természetvédelmi területen járőröző és magát azonosító természetvédelmi felügyelőnél lehet kifizetni; - a díjszabásból származó pénzösszegek a természetvédelmi terület fenntartására fordítódnak (pallók, turistaösvények karbantartása, hulladék leszállíttatása a természetvédelmi területről, természetvédelmi őrség biztosítása, kiadványok, ismeretterjesztő füzetek megjelentetése)

A Lucs-tõzegláp 273 hektáros nagyságával Románia legnagyobb havasi tõzeglápja, Csíkszentkirálytól 10 km-re nyugatra, a Dél-Hargita északi részén, a fõgerinc közvetlen közelében, a Tolvajos-tetõ és a szentimrei Büdösfürdõ között található egy óriáskráterben. Az 1080 méter tengerszint fölötti magasságú kaldera 7 km átmérõjû, itt ered a Kormos-patak, amely átfolyik a lápon. A tõzeg vastagságát 4,5 méterre becsülik. 1955-ben nyilvánították természetvédelmi területté, területe 273 ha. A láp egy volt krátertó feltöltõdésével jött létre. A Lucs hírnevét botanikai, életföldrajzi szempontból jellegzetes növényeinek, jégkorszaki maradvány-növényeknek, tundrai növénytársulásainak köszönheti. A pici nyírnek (Betula nana) itt található a legdélebbi elõfordulási pontja világszinten. Veszélyeztetett növényfaj a süppedõs tõzegmoha (Sphagnum fajok), a kereklevelû harmatfû (Drosera rotundifolia), a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), a tõzegáfonya, tõzegrozmaring (Andromeda polifolia), mámorka (Empetrum nigrum), vörös és fekete áfonya. Hüllõfajok: az elevenszülõ gyík és a keresztes vipera, a kárpáti gõte, az alpesi gõte, pettyes és tarajos gõte, a sárgahasú unka, a gyepi béka és barna varangy. Gyakoriak a barnamedve, a gímszarvas, vaddisznó, õz, de elõfordul a farkas és a hiúz is. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro

Alcsík vidékére a nátriumban, magnéziumban, kalciumban és szénsavban gazdag ásványvíz források sokasága jellemző, ami rendkívül jó minőségű ivóvizet jelent, emellett pedig tőzegláp jellegű mocsaras életteret biztosít megfelelően alkalmazkodott ritka növények és állatok számára. Ezek a források azért is különlegesek, mert körülöttük a vízben oldott vas üledékesedés útján limonit kőzetet hoz létre, mely az idők során kúpokat képez, a körülöttük lévő kis pocsolyákban pedig felületi rétegként lebegő vasüledék sáros-vasas iszapréteget hoz létre, melyet a helybéliek egyszerűen borsárnak neveznek. Ez adja a tőzegláp nevét is, mely napjainkban két, egymástól elkülönült lápból, a Vízkertből és az Omlásaljából áll. A törpe nyír (Betula humilis) a tőzegláp legnagyobb kincse, ennek valaha országos viszonylatban itt volt a legnépesebb állománya. Ez egy jégkorszaki maradványfaj, mely kistermetű megjelenésével az egykori tundrák világának egyik utolsó képviselője. Ebből jelenleg 20-30 darab található a rezervátumban.



A Madarasi-Hargita csúcsa alól kiinduló források folyása lassúbb, vizük jól átitatja a talajt, és ez a tény, a szubalpesi-hegyvidéki klímával karöltve, a tőzeg kialakulásának megfelelő feltételeket kínál. Ezen a területen jégkorszaki maradványfajok is találhatók (kereklevelű harmatfű, rovaremésztő hízóka), melyek túlélésének a Hargita-hegység hűvös klímája kedvezett. Ahol a lejtők meredekebbé válnak, a talajba szívódott forrásvíz ismét csermelyekké válik, melyek a Szökő-Patakba egyesülve egy festői kis vízesést hoznak létre. A Madarasi-Hargita Szökő-patakjának környéke a „Madarasi-Hargita közösségi jelentőségű természetes élőhely” minősítést kapta, és része a Natura 2000 hálózatának is. A természetvédelmi terület 182 hektárnyi kiterjedésű, melyből a tőzegláp tényleges felülete 30 hektárnyi.

A Kelemen-havasok a Keleti-Kárpátok központi vonulatának északi részén helyezkednek el, egyben Románia legnagyobb vulkáni hegyláncát alkotják. A hegység vulkáni eredetét a lapos vulkáni platók, valamint az ezek fölé tornyosuló piramis alakú egykori kürtők is igazolják. Itt találhatók a teljes Kárpát-hegység legmagasabb vulkáni csúcsai is: A Pietrosz - avagy Nagy-Köves (2103 m) és a Rekettyés-csúcs (2021 m). A Kelemen-havasokbeli Jézer-tó Rezervátum országos jelentőségű védett terület, összfelülete 322 hektár, ez teljes egészében Maroshévíz megyei jogú város irányítása alá tartozik. A rezervátum egészen a Rekettyés tömbjének lábáig terjed, ehhez tartozik az 1200 négyzetméteres felületű gleccsertó, melynek hossza 45, szélessége 35 méter, a tavat övező terület pedig cserjés növényzet és változatos emlős állatvilág otthona. A tó mélysége 3 és 5 méter közt váltakozik. A tó felülete háromszög alakú, melynek csúcsán keresztül folyik le a tóban felgyülemlett víz. A tó vizének utánpótlását két forrás biztosítja, mely víz a Büdös-patakba folyik. A védett növényfajok közül említésre méltó a törpefenyő (Pinus mugo), a borókafenyő (Juniperus sibirica), az erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi) vagy a szőrfű, latinul Nardus stricta. Szöveg és kép:http://www.greenharghita.ro/

A Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park rendkívüli érdekességeket tartogat geológiai, geomorfológiai, paleontológiai szempontból, de a változatos geoklimatikus viszonyoknak köszönhetően a természeti környezet és a biodiverzitás sem elhanyagolhatóak. A Békás-szoros látnivalói országszerte híresek, elsősorban óriási méreteinek köszönhetően. Itt található az 1837-ben a Békás-patak vizeinek természetes torlasza által létrejött Gyilkos-tó is, mely festői környékével Erdély egyik legszebb torlasztava. A nemzeti park a Hagymás hegységben található, mely a Keleti-Kárpátok középső részén magaslik és elválasztja Moldvát Erdélytől. A park Románia középső, illetve észak-keleti részén található, Hargita és Neamt megyék területén. A védett területen halad keresztül a Kárpátokat átszelő DN12C számú főút, mely a Maros felső folyásánál elterülő Gyergyói-medencében található Gyergyószentmiklóst köti össze a Beszterce folyó partján található Békás városával. A Nagyhagymás felé Balánbánya irányába is lehet indulni a DN12-es úton, amely Csíkszentdomokostól északra található. A park természetvédelmi területei: Békás-szoros (Neamt megye területén 1600 ha, illetve Hargita megye területén 2128 ha), a Gyilkos-tó, a Súgó-szoros (10 ha), a Likas-zsomboly (5 ha), a Nagy-Hagymás, Egyes-kő és a Fekete-Hagymás határolta terület (800 ha). A Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park területe: 6793,64 ha.

A Budvár dombján (amely egy 635 méter magas konglomerátum domb) az emberi jelenlét a neolitikumtól kezdve a vaskorszakon át az Árpád-koron keresztül folyamatosan nyomon követhető, utóbbi korszakból házépületek, valamint egy erődítmény maradványai is fellelhetők. 1992-ben régészeti rezervátumnak minősítették. A Budváron otthon érzi magát a védettséget élvező foltos kontyvirág (Arum maculatum). Szöveg és kép: http://www.odorhei-turism.ro/