Millenniumi templom, Csíkszereda

A Gyergyószentmiklósi római katolikus templom a város legrégebbi műemléke, a Márton Áron utca 9-11. szám alatt található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. A plébánia létezését említő első okleveles forrásnak az 1332–1333-as pápai tizedjegyzék tekinthető, a 12–13. században alapíthatták a plébániát. Az egyházközség első temploma Gyergyószentmiklós akkori központja, az ún. Both-vára közelében volt, a város Felszeg nevű részében.  A település fejlődésével a mai templom helyén építették meg 1498-ban a második templomot gótikus stílusban (Benedek főesperes-plébános idején), erre utal a jelenlegi templom toronybejárataként megőrzött kő ajtókeret dátuma. Ezt a templomot a 17. század közepén Ferenczi György plébános vezetésével jelentősen kibővítették, de a tatárjárások és az idő vasfoga alaposan megrongálta. Időközben a katolikus hitre tért örmények szép barokk templomot építettek, ezért a római katolikus hívek 1756-ban szintén új templomot emeltek Mária Terézia királynő támogatásával az előző templom helyén. Az elmúlt két és fél évszázad során a templomot többször is felújították, 1877-ben pedig a város nagy szülöttjétől, Fogarasy Mihály erdélyi püspöktől neogótikus orgonát is kapott. A kiváló erdélyi püspök más adományokkal is gazdagította az egyházközséget, de legfontosabb munkájának mindenképp az mondható, hogy 1876-ban megalapította a Leánynevelő Intézetet, amelynek igazgatására letelepítette a szatmári irgalmas nővéreket. Az iskola (mind az épület, mind az intézmény) többször bővült, végül 1948-ban a kommunista hatalom államosította. Az épület 2003-ban került vissza az egyház tulajdonába. A 20. században kiváló egyéniségek vezették a plébániát, akik minden nehézség ellenére kiépítették az egyházi intézményhálózatot: iskolák, árvaház, szegénykonyha, különböző termelői szövetkezetek, és természetesen a lelkiségi mozgalmak. 1925 és 1927 között a plébánián szolgált káplánként Márton Áron, Erdély későbbi boldog emlékű püspöke, ő alapította az itteni Kolping-egyletet és más lelkiségi és kulturális egyesületeket. Habár számos háború dúlta fel a települést, az egyházközségnek sikerült a templom és az iskola mellett más értékeket is megőrizni: ilyen egy 1428-ból származó pergamen missale, illetve egy 1538-ból származó harang. A régebbi plébániaépület 1758-ban épült, történelmi érdekesség, hogy itt volt az 1848-as forradalom gyergyói központja. A templom udvarában egy 18. századi Nepomuki Szent János kőszobor található. A város melletti Csobot-hegyen van a Szent Anna-kápolna, amelynek eredetét egyesek a 13. századra teszik. Az egykori vár helyén 1933-ban épült a Jézus Szent Szíve kápolna, végül a Gyilkos-tónál van a 2001-ben felszentelt Szent Kristóf-kápolna.

A sepsiszentiványi Henter család vélhetően a 18. század elején építette barokk-reneszánsz stílusban a ma is álló udvarházat, valószínűleg egy, a Hadnagy családhoz kapcsolódó épület helyére. A 18. században itt élt és tevékenykedett a tragikus sorsú id. Henter Ádám a feleségével, Sármasági Krisztinával. Fiuk, a már bárói címet szerző ifj. Henter Ádám (1714–1781) itt született, és a madéfalvi veszedelmet követően lett Csíkszék főkirálybírója. Feleségével, petki Nagy Borbálával a település patrónusaként maradt meg a köztudatban, hiszen a templom átépítésében is jelentős segítséget nyújtott. A család következő tagja, báró Henter Antal (1748–1824) császári-királyi kamarás, udvarhelyszéki főkirálybíró, akinek a felesége gróf Haller Anna volt. Hat gyermekük közül Henter József (1791–1867) volt a család utolsó fiúági örököse. Halálával kihalt a Henter család 1754-ben bárói címet szerzett ága. A jótékonyságáról, színház- és múzeumpártoló tevékenységéről ismert Henter Józsefet, bár Kelementelkén élt, a csíkszentimrei családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Végrendeletében jelentős összeget hagyott a csíkszentimrei toronyépítésre. Egyetlen örököse az örökbe fogadott lánya volt – zágoni báró Szentkereszti Irén. 1878-ban pókakeresztúri Székely Endre (1835–1903), a csíkszentmártoni járás főszolgabírója vásárolta meg a terjedelmes birtokot, és feleségével, Babolcs Adéllal együtt a kúriába költözött. Ekkor jegyezte fel Veress Sándor plébános a domus historiába, hogy „ezen vásár a községnek valóságos előnyére esett”. 1922-ben Székely Endre örököseitől megvásárolta a birtok egy részét, „a rajta levő kúriális házzal és a gazdasági épületekkel” a helyi egyházközség – írta a domus históriába Kovács Balázs plébános. Később az egyházközség kénytelen volt átadni az egyházi iskola épületét az államnak, így 1948-ig ide költözött a felekezeti iskola. Ebben az épületben volt a falu kultúrháza és egyben mozija is 1934-től az új művelődési hajlék felépítéséig, 1973-ig. A kúriában rendezte be Salló István tanár, művelődésszervező a Csíki-medence első, 1957-ben létrehozott falusi múzeumát. Az 1970-es években még voltak itt osztálytermek, később évtizedekig üresen állt, és csaknem az enyészeté lett, annak ellenére, hogy az 1989-es rendszerváltás után, a Csíki Székely Múzeum közreműködésével többször volt próbálkozás a felújítási tervek elkészíttetésére és az időközben fedél nélkül maradt épület állagmegóvására. 2011-ben Csíkszentimre Község Polgármesteri Hivatala vásárolta meg az épületet 233.335 lejért. Felújítása az Európai Unió támogatásával a Regionális Operatív Program keretében zajlott 2020 és 2023 között. A restaurálási terveken Guttmann Szabolcs nagyszebeni főépítész vezetésével és a csíkszeredai Vallum Kft., személy szerint Korodi Szabolcs koordinálásával több tervezői iroda dolgozott. NYITVATARTÁS A henter-kúria előzetes bejelentkezéssel látogatható. Időpontfoglalás az érkezés előtt legkevesebb három munkanappal kérhető. Foglalásért hívja a +40 788 125 166-os telefonszámot hétfőtől péntekig 9–15 óra között. Belépő: 10 RON/fő A kúria kertje ingyenesen látogatható. A fákon kihelyezett QR kódok leolvasásával megismerheti a fák múltját.

A régi iskolát a XVII. század közepe táján alapították Csíksomlyón, a ferences szerzetesek patronátusa alatt. A Csíkszeredába való áthelyezés gondolata már a múlt század végén felmerült. Konkrét tárgyalások 1900-ban kezdodnek, ezeken Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök is részt vesz. Az építéssel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó tárgyalások csak az 1907. május 25-i megyei közgyulésen jutottak végleges határozati formába . Az elso terv szerint a gimnázium, szeminárium és internátus pavilonszeruen külön épületben lett volna, de késobb célszerubbnek látták, hogy ezek egy épületben foglaljanak helyet. 1909. március 29-én megtörténik az elso kapavágás és rá két hónapra, május 29-én ünnepélyes körülmények között sor kerül az alapko letételére, amelyet a fobejárattól balra 2 méterre az elso beszögellésnél helyeztek el, az építéssel kapcsolatos okmánnyal, a fogimnázium négy értesítojével és különbözo pénzérmékkel. Az avatóünnepségre, átadásra és felszentelésre 1911. június 5-én került sor gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök celebrálásában. A fogimnáziumhoz szimmetrikusan épült két szárny közül a jobb szárnyban kapott helyet a szeminárium, a bal szárnyban az internátus. Az új iskola bentlakása 12 hálószobával, 8 tanulószobával, zeneteremmel, klubhelyiséggel, ruhatárral, 6 mosdóval, zuhannyal, kádfürdovel, ebédloteremmel, betegszobával és a bentlakásra felügyelo tanárok lakásaival rendelkezett. 1914 – 16 között az épület egy részét lefoglalták a hadsereg részére kórháznak. Az 1916-17 –es tanévben az oktatás is szünetelt. A háború nagy károkat okozott a nemrég felépült iskolának. A rajzterem és szertár bútorzata tönkrement, a zeneterembol az eszközök elvesztek, a filológiai múzeum szobrai megsemmisültek, a kémia laboratórium üresen maradt, a könyvtár állománya felére apadt, akárcsak a fizikai szertár, a tornaterem felszerelése, valamint az érem- és régiség gyüjtemény is. Az elso világháború befejezése után az épületbe költözik az elemi iskola is, 1923-31, illetve 1941-42 között pedig a tanítóképzo. 1931-ben, a tanítóképzo elköltözése után, amely a bal szárnyat, vagyis az internátus helyét foglalta el, az internátust és a szemináriumot összevonják és egységes bentlakást alakítanak ki a két szárnyban, mely azonban az iskolától továbbra is függetlenül, külön igazgatóság irányításával muködött. Az 1943-44 – es tanévet csak novemberben lehetett megnyitni és április 1-re be is kellett fejezni. A hadsereg irodahelyiségeknek és kórháznak foglalja le az iskolát, a bentlakó tanulók számára a tornatermet és a rajztermet rendezik be hálónak. Mind az iskolát, mind a bentlakást az 1948-as tanügyi reformig nagyrészt alapítványi támogatásokból tartották fenn.

A Petőfi Sándor utca és a Tudor Vladimirescu utca sarkán épült zárt sorú, egyemeletes villaszerű sarokház eredeti rendeltetése lakóház volt, a földszinten elkülönített ügyvédi irodával. Később a Kommunista Ifjúsági Szervezet Háza, majd cukrászda, diszkóbár. 1995 után funkció nélküli, a jogutódoknak visszaszolgáltatott épület. Jelenleg Magyarország Főkonzulátusa működik az épületben. A sarokra tervezett villaszerű lakóház stílusa Csíkszeredában egyedi. Tömegében fegyelmezett, de nem unalmas, díszítésében tartózkodó, de igényes, mondhatnánk, hogy „építtetőjére szabott”, akár a csíki székely parasztházak. Egyetlen díszítőeleme a torony és a lépcsőház eresze alatt végigfutó fríz.

A Parajd központjában, a rendőrség és az ANL tömbházak közelében található házikó 8×5 méteres alapterületű. A főajtón egyből a manzárdba lépünk be, ahol a gyerekszoba van, innen lépcső vezet a földszintre. Az emelet-földszinten van egy nappalival egybenyitott konyha és egy fürdőszoba. BELÉPŐJEGY ÁRAK • 3 év alatt ingyenes • 10 RON - gyerekeknek 12 éves korig • 20 RON - felnőtteknek

A templom a székely építkezés jellegzetes stílusjegyeit a modernnel ötvözi, monumentális méretű, impozáns lépcsősor vezet a bejáratához,  a templomhajó belső 18 m magas, lambériás burkolattal, emeleti karzattal, 1200 személy a befogadó képessége, mintegy 700 ülőhellyel. Az oltártér közepén áll egy nagy kereszt, rajta a 2,6 m nagyságú szenvedő és feltámadt Krisztus-szobor, az oltár baloldalán Szent Ágoston, jobb oldalon Szent Mónika szobrai állnak, egyenként 2,5 m magasak. Mindhárom szobor rézdomborítású, Xantus Gábor csíkszeredai jeles képzőművész alkotásai, úgyszintén a keresztúti stációk is.

A csíkcsicsói templom a falu központjában található közel az iskolához. A templomot Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték fel, végleges, mai formáját 1839-ben kapta. A templom oszlopos része kápolna volt az 13001400-as években, amelynek átalakítását a lakosság számának növekedése indokolta. A hagyomány szerint a fõoltár bal oldalának végébe az eredeti kápolna tabernákuluma van beépítve. A szentély oltára 1800-ban készült, az oltárképen Páduai Szent Antal látható. A külsõ támpillérek alapján feltételezik, hogy szentélye eredetileg gótikus boltozatú volt. Az épületet mûemlékként tartják számon, akárcsak a mellé épített plébániát.

A csíkdelnei római katolikus Keresztelő Szent János-templom Székelyföld egyik legérdekesebb egyházi műemléke, Csíkdelnétől nyugatra, a Torda völgynek nevezett határrészben található műemlék. Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzék szerint Delne (Dolna) községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját. A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással. A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János-templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben. A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították. Az ovális alakú templomkert közepe táján, kissé észak felé fekvő templom egy nagyobb méretű szentélyből, egy valamivel nagyobb hajóból, annak nyugati végéhez hozzáépített toronyból és a szentély északi oldalához alacsonyabb tetőzettel összekötött kis sekrestyéből áll. A hajó déli oldalán egy a 18. században barokk stílusban épített porticus volt hozzácsatolva. Az 1934-1935. évi restauráláskor a déli külső falon feltárt falfestmény-maradványok teljes felderítése végett a porticust lebontották. A templom és a torony hossza kívülről kb. 30 méter, szélessége a szentély záródásánál 8 méter, a hajó nyugati részénél 9 méter. A fal vastagsága 80–90 cm, külső magassága 8,50 méter. A falakat régi és új támpillérek támasztják, a szentélynél, a diadalívnél, a hajó és a torony nyugati sarkainál. A szentély és a templomhajó tetőzetének gerince ma egy szintben van, régebb a szentély tetőzete egy méterrel alacsonyabb volt. A hajó nyugati bejáratához a torony alatt alagútszerű átjáró vezet. Ez a nyugati kőajtókeret tört ívelésű későgót stílusú. A déli bejárat kőajtókerete díszes, leszelt íves, egymást keretező pálcatagokkal. Az ablakok közül csupán a sekrestye piciny ablaka maradt meg eredeti csúcsíves formájában, a többinél csak a záródás formája jelzi az egykori csúcsíves stílust. A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet.  Az arányos felépítésű toronytest a csíki gótikus toronytípushoz tartozik. Felfele keskenyedik, alul különböző alakú keskeny világító- és lőrésekkel, a felső részén mind a négy oldalán nagyon szép ívelésű csúcsíves ablakokkal van ellátva. A torony falának vastagsága 1,10 méter, a teljes magassága 30 méter. A nyugati oldalon a torony sarkát hatalmas méretű és 1 m vastagságú támpillérek erősítik. 

A gyergyótölgyesi római katólikus templom 1902-ben épült, amelyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.