Szokás

A szüreti bál vagy az őszi termények ünnepe Erdély minden területén ismert ünnep, melyet az őszi betakarítás és a szüret idejére időzítenek, szeptember-október hónapokban. Az esemény napján a fiatal párok népviseletbe öltözve látogatnak végig több, környékbeli települést, hogy a bálba hívogassák az embereket. A fiatal fiúk gyakran lóháton járják végig ezt az utat, miközben a falusi asszonyok süteménnyel kínálják őket. A bált egy hangos, lármás tánc indítja, melyet a csőszök járnak – ők a bál szervezői, akiknek nagyon figyelniük kell, hiszen ők vigyáznak a bálterem díszítéséhez felhasznált szőlőfürtök épségére, miután a helyi fiatalok szabad utat kapnak a szőlőlopásra. Minden évben megválasszák a bál királyát és királynőjét, akiknek szintén ügyelniük kell a szőlőfürtök épségére, illetve ha tetten érnek egy tolvajt, akkor meg kell fújniuk a sípjukat, hogy ezt jelezzék. A tetten ért és elkapott „tolvajnak” az ellopott szőlőfürtök fejében szimbolikus pénzbüntetést kell fizetnie. Az ünnepség reggelig folytatódik – a tánc és az ének mellett rendeznek tombolát és különböző játékokat is. Ilyen a legnagyobb szőlőkoronára való licitálás is, amelynek végén valaki – aki a legtöbbet ígéri érte – haza viheti a koronát és közepébe helyezett legfinomabb helyi bort is. A szőlőkoronák megvásárlása egy szimbolikus gesztus, mely kihangsúlyozza az egyén közösségben betöltött szerepét, társadalmi státusát is. A szőlőkoronákat és a bort általában a bálozókkal együtt szokás elfogyasztani. Szöveg: https://szekelyhon.ro/faluszerte/atalakult-szureti-mulatsag https://portal2.e-serviciihr.ro/LUETA/Home https://www.facebook.com/events/1625877127523456/

A gyermekek karácsony első napjától vízkeresztig járnak kántálni a faluban – a kisebbek a „Csillaggal”, míg a nagyobbak a zörgőkkel, bojtokkal feldíszített „Szarvassal” indulnak énekelni, verses rigmusokkal, köszöntőkkel, prózai szövegekkel felvidítani a házigazdákat. Ezek olyan több száz éves, a téli ünnepek valódi varázsát megadó hagyományok, melyeket még őriznek a Hargita megye északi részében élő románok, de a Gyimesek völgyében élő csángók is. A magyar közösségek esetében két rendkívül fontos karácsonyi hagyomány létezik, ezek a „betlehemezés”, illetve az ”aprószentek” vagy „vesszőzés”. A betlehemezés a kis Jézus születésének történetét mutatja be. A Megváltó szülőhelyét szimbolizálandó, egy katolikus templom kartonból vagy vékony deszka darabokból készített makettjét hordozzák házról házra a jelmezekbe öltözött kántálók, akik József, Mária, a pásztorok és a három királyok szerepét játsszák el ebben a bibliai történetben. Az „aprószentek” hagyománya a házasság előtt álló fiatalok számára jött létre. Több fiú indul el ilyenkor együtt kántálni az eladó leányok házához, mindannyian egy-egy színes – főleg piros – pántlikákkal feldíszített vesszővel. Szerencse-, bőség- és egészségkívánó mondókákat adnak elő és szertartásosan megvesszőzik a lányokat, mivel a népszokás a szerelemhez és a szenvedélyhez is kapcsolódik. Szöveg: https://www.mediafax.ro/

Korondon a fúvószenekar több mint 100 éves múltra tekint vissza. 1990-ben keltette újra életre ezt a fajta zenélést Szász János, majd a jelenlegi vezető, Molnár Andor helyi zenetanár folytatta, aki a gyermekek felkészítésével foglalkozik. A zenekar a falu minden rendezvényén jelen van, sőt egy éves rézfúvós találkozót is szoktak szervezni, melyen a szomszédos falvak és a megye rézfúvósai mellett külföldi vendégek is részt vesznek, ugyanis Korond magyarországi testvértelepülései közül Makó és Kiskunfélegyháza komoly zeneiskolákkal rendelkeznek. Szöveg: http://www.zi-de-zi.ro

A farsangi hagyományok több évszázadra vezethetők vissza, amikor a fonókban a tréfás játékok, az éneklés és a tánc elmaradhatatlanok voltak. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig, a farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel, a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket. A farsangtemetés Hargita megye falvainak egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Legfontosabb kelléke a telet jelképező - több faluban Illyésnek vagy Dömének nevezett - szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A tömeg ismét végigvonul a falun, amikor is a falu népét meginvitálják az esti farsangi bálba.  Szöveg, kép és video:  https://www.alsosofalva.eu/2012/02/dragi-vizitatori.html  https://www.szekelyszallas.hu/tartalomszolgaltatas/erdely-hagyomany-nepszokas   http://www.maszol.ro/index.php/kultura/92098-farsangolas-hargita-megyeben-ajanlo

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia 140 tagot számlál, melyből 100-an a kórus tagjai, míg 40-en zenészek. Az 1982-ben létrejött együttes alapítója Haáz Sándor zenetanár, aki a mai napig vezeti a filharmóniát. Az együttes repertoárjában eredeti népdalok, népdalfeldolgozások, történelmi énekek, valamint klasszikus darabok is szerepelnek szimfonikus kíséretben. Előadásaikat gyakran láthatjuk az erdélyi városokban, de 1990-től kezdve a nyári szünidőben külföldi turnékörútra is indulnak. A filharmónia alapítványának székhelye a Gábor Áron kultúrházban van, melynek rusztikus hangulatú épületében kapott helyet a település néprajzi múzeuma is.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora és Jézus elárulásának napja, így ezen események emlékére Csíkszék felső részén (Csíkmadaras) megtartják az utolsó vacsorát, amikor is a falusiak együtt főznek és imádkoznak. Nagypéntek a szent sírnál való vigyázás napja. A Csíkszeredához közeli falvakban (Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentdomokos), illetve Gyergyószentmiklós közelében (Gyergyóalfalu) a nőtlen fiatalok népviseletbe öltözve, fából készült fegyverekkel őrködnek Jézus Krisztus holtteste felett a nagypénteki misétől kezdve a feltámadási szertartásig. Egy másik fontos húsvéti népszokás, melyet még a városokban is őriznek, a locsolkodás szokása, amely esemény húsvét másodnapján történik. A fiatal fiúk és a férfiak reggel együtt indulnak el „locsolkodni”. A hagyománynak megfelelően a fiatalemberek fenyőágakkal szépen feldíszített szekéren ülnek, majd betérnek minden udvarhoz, házhoz és tiszta vízzel meglocsolják az ott lakó lányokat és asszonyokat, miközben locsolóverseket mondanak. A háziak cserébe kínálmánnyal és hímes tojással várják őket. Hosszú ideig szokás volt továbbá a kapulopás és a fadíszítés is. Virágvasárnap tartandó a refurmátusokhoz illő konfirmálás. Ilyenkor kisebb termetű fenyőfákat vagy fenyőfa ágakat szalagokkal díszítettek fel, amelyek a konfirmálási szertartás allatt ékesítették a templomokat. Egy hét múlva, a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az ifjak ezekkel a fákkal vagy ágakkal díszítették kedvenc leányuk háza tetejét vagy kapuját. Ha netalántán a leány barátságtalan volt a legényekkel szemben, ezek bosszúból háza tájékán kárt tettek. A bosszú: fenyőfa helyett kórét (törökbúzaszárat) raktak a háztetőre, kaput loptak, hidat felszedtek. Ha a fiuknak minden elővigyázatosság ellenére sikerült ellopniuk a kaput, eldugták, ezért a ház leányának másnap meg kellett keresnie. Szöveg: www.cimec.ro, www.traveltotransylvania.com

A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb zarándoklatává vált. A krónikák szerint Gyergyóalfaluból indult az első csíksomlyói pünkösdi búcsú István pap vezetésével, 1567-ben, több, mint 450 évvel ezelőtt. A feljegyzések alapján János Zsigmond fejedelem a Csík vármegyei lakosságot erővel akarta kényszeríteni arra, hogy áttérjen az unitárius vallásra, ezért sereget küldött a csíki várkapitány elfogására. Az akkori gyergyóalfalvi plébános, István pap maga gyűjtötte össze az alfalvi és a környező falvak lakosságát. Velük együtt Csíksomlyóra indult, hogy szembenézzen a fejedelem seregével, a csatára azonban végül nem került sor, mert a vezérek belátták, hogy értelmetlen testvérháborút szítani. A fejedelem seregének békés visszavonulását máig Mária csodájának tartják, István pap pedig megígérte, hogy ezután minden pünkösd szombatján Csíksomlyóra vezeti Gyergyó népét búcsúra. Ugyanehhez a történéshez vezethető vissza a „búcsúág” jelentősége, amelyet a zarándokok Somlyón szakítanak maguknak. Amikor a fejedelem serege visszavonult, hírnököt küldtek vissza az alfalusi templomhoz, ahol a gyermekek, asszonyok és öregek maradtak imádkozni. A hírnök nyírfaággal a kezében jelezte messziről, hogy elmúlt a veszély. Az 1990-es évekre a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta már befogadni a több százezerre duzzadt búcsúsok tömegét, ezért 1993-ban oltáremelvényt építettek a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe. Azóta oda irányítják a keresztaljákat (kereszt alatt vonuló, templomuk zászlója és a településük nevét jelző felirat mögé felsorakozó zarándok csoportokat) és a világ különböző részeiből érkező hívők csoportjait. Fejlécfotó: www.facebook.com/magasbolszekelyfold Fotó: Iochom Zsolt

A disznóvágás rendszerint télen, a karácsony előtti, illetve a januári hideg napokban a parasztháztartások egyik legnépszerűbb tradíciója, amely manapság a városi emberek számára népszerű turisztikai és hagyományőrző élménnyé vált. A disznóvágás a háznál nevelt sertés hagyományos levágása, a hús feldolgozása és az ezt követő hagyományos disznótoros hurka, kolbász, lecsi-pecsi, káposztalé leves fogásokból rendezett vacsorából áll. Azzal kezdődik a disznótor, hogy kora reggel áldomást isznak a disznóvágásban résztvevők, majd az üst alá begyújtanak, hogy felforralják a benne lévő vizet. A tényleges munka a sertés leszúrásával kezdődik, ahol a böllér a főszereplő, aki a disznóölő késsel leszúrja a disznót. A segédkezők a sivalkodó állat lefogásában működhetnek közre. Az állat vérét lábosban fogják föl, ami a későbbiekben a véres hurka alapanyaga lesz. Ezt követően a disznót teknőbe helyezik, ahol a szőrzetét forrázással távolítják el. A szörzetre rászort gyanta (A gyanta összefogja a szörzetet) és az erre a célra készült kaparó segítségével távolítják el a legtöbb szörzetet. Ha már kellőképpen megtisztult az állat, következik a hagyományos, szalmacsóvákkal történő perzselés. Ha már szép pirosra sült a disznó bőre, akkor jöhet a fürösztés, az állat külsejének tisztítása, mosása. Újabb áldomás megivása után a disznót bontóasztalra helyezik, majd a böllér szétbontja az állatot. A programról részletek a következő telefonszámokon kérhetőek: Ivó – Botházi András: +40741232744 Tusnádfürdő: +40749066008 Szentegyháza: +40744680753 Borszék: 0266337001 Csíkrákos: +40745180649 Gyergyócsomafalva: +40746337722

Az Ezer Székely Leány Napját minden július első szombatján tartják Csíkszeredában. Ez a székely népviselet, népzene és néptánc ünnepe, mely lehetőséget teremt a székely népviselet és népművészet értékeinek bemutatására, megőrzésére, népszerűsítésére. Az 1931-es első rendezvény után néhány évig még sikerült megszervezni a találkozókat, majd 1990-ben elevenítették fel újra, megőrizve eredeti hagyományápoló szerepét. Az esemény seregszemlével kezdődik, Csíkszereda főterén felvonulnak a székely falvak népviseletbe öltözött leányai és legényei, népi játékok bemutatásával, körtánccal szórakoztatják az összesereglett közönséget. Csíkszeredából együtt vonulnak ki a csíksomlyói nyeregbe a Csík különböző vidékeiről és a Székelyföld távolabbi tájairól sajátos népviseletükben érkező, néptáncukat, népzenéjüket és népdalaikat magukkal hozó hagyományőrző csoportok. A szentmisét követi a népviselet, a népdal és a néptánc több órás ünnepe, a hagyományos népviseletbe öltözött csoportok bemutatkozása a nyeregben épült Hármashalom-Oltár színpadon.