Keresztelő Szent János római katólikus templom Csíkdelne

A csíkdelnei római katolikus Keresztelő Szent János-templom Székelyföld egyik legérdekesebb egyházi műemléke, Csíkdelnétől nyugatra, a Torda völgynek nevezett határrészben található műemlék.
Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzék szerint Delne (Dolna) községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját. A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással.

A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János-templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben. A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították.
Az ovális alakú templomkert közepe táján, kissé észak felé fekvő templom egy nagyobb méretű szentélyből, egy valamivel nagyobb hajóból, annak nyugati végéhez hozzáépített toronyból és a szentély északi oldalához alacsonyabb tetőzettel összekötött kis sekrestyéből áll. A hajó déli oldalán egy a 18. században barokk stílusban épített porticus volt hozzácsatolva. Az 1934-1935. évi restauráláskor a déli külső falon feltárt falfestmény-maradványok teljes felderítése végett a porticust lebontották. A templom és a torony hossza kívülről kb. 30 méter, szélessége a szentély záródásánál 8 méter, a hajó nyugati részénél 9 méter. A fal vastagsága 80–90 cm, külső magassága 8,50 méter. A falakat régi és új támpillérek támasztják, a szentélynél, a diadalívnél, a hajó és a torony nyugati sarkainál. A szentély és a templomhajó tetőzetének gerince ma egy szintben van, régebb a szentély tetőzete egy méterrel alacsonyabb volt. A hajó nyugati bejáratához a torony alatt alagútszerű átjáró vezet. Ez a nyugati kőajtókeret tört ívelésű későgót stílusú. A déli bejárat kőajtókerete díszes, leszelt íves, egymást keretező pálcatagokkal. Az ablakok közül csupán a sekrestye piciny ablaka maradt meg eredeti csúcsíves formájában, a többinél csak a záródás formája jelzi az egykori csúcsíves stílust.
A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet. 
Az arányos felépítésű toronytest a csíki gótikus toronytípushoz tartozik. Felfele keskenyedik, alul különböző alakú keskeny világító- és lőrésekkel, a felső részén mind a négy oldalán nagyon szép ívelésű csúcsíves ablakokkal van ellátva. A torony falának vastagsága 1,10 méter, a teljes magassága 30 méter. A nyugati oldalon a torony sarkát hatalmas méretű és 1 m vastagságú támpillérek erősítik.