Máréfalvi tájház
Máréfalvi tájház

Máréfalvi tájház

Tájház

Leírás

A Csíkszereda-Székelyudvarhely közötti országút mentén, Máréfalván, a 214-es házszám alatt igényesen kialakított tájház várja látogatóit. Az ingatlant 2000-ben sikerült megvásárolni lelkes támogatók segítségével. A legszükségesebb javítási munkálatok elvégzését követően, a tájház 2004-ben megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt.

A tájház egy hagyományos falusi porta, környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. A székely ember háza fából, rakófából, boronafallal készült. Ezzel magyarázható a mondás, miszerint a székely a házát nem építi, hanem rakja, a kapuját pedig állítja. Ez az ősi építési mód, a tipikus falus gazdaság eltűnőfélben van. 
A ház a havasalji "kisbirtokos gazda" háztípusa. Arányaiban, megjelenésében nem imponáló, nem hivalkodó, nem vall gazdag emberre. Földszintes épület, mindössze három lépcső vezet a házba. Korát illetően, már arányaival is felhívja magára a néprajzosok figyelmét. Az aszimmetrikusan elhelyezett homlokzati ablakok és az ereszben helyet kapó kemence, az első házból nyíló igen keskeny kamra és a zárt eresz sejtetik, hogy régi házról van szó. Mestergerendája, ami azonosíthatná az építés idejét, nincs. A javítások során egyetlen évszámmal ellátott cserép került elő. A cserépen ez áll: "Bart Julianna Nagya samuelné erdővidéki Baroti 1887 BeoktoBer Ballo Ágnes irt 1887". 
Az eredeti ház építésének ideje valamikor a XIX. század közepére tehető.

Localitate

Máréfalva

Photo Gallery

Hasonló helyek

Tájház
Zárva
2011 óta új helyszínen várja látogatóit a Kászoni Székely Tájmúzeum. A Kászonok népi értékeit felsorakoztató gyűjtemény korábban a Balási kúriában volt megtekinthető. Miután a kúria új rendeltetést kapott, Dr. Bodó Imre felajánlása révén az ő házában és portáján kapott helyet az értékes gyűjtemény. A ház felújított régi székely kapuja is figyelemre méltó darab, az 1920-as években épült. Napjainkban népi építészeti környezetben, egy tágas tornácos házban csodálhatjuk meg a régi tárgyakat. Összesen több mint ezer néprajzi tárgy gyűlt össze az évek során. A gyűjtőmunka a hetvenes években kezdődött Miklós Márton iskolaigazgató irányításával és a közösség, az iskolások részvételével. Az alapító halálát követően szomorú sorsra jutott a kis múzeum, többször betörtek a kúriába, látogatni már nem lehetett, az egykori leltárak elvesztek, s a tárgyakat a szú és a moly is kikezdte. Ennek a gyűjteménynek a gondozását vállalta fel a Bodó család. Mihály Ferenc farestaurátor, Szőcs Gazda Enikő muzeológus, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos munkatársa, valamint a helyi közösség segítségével újra felleltározták a tárgyakat, szakszerűen rendszerezték azokat és kártevő- mentesítették őket.
Kászonaltíz (Plăieșii de Jos) 136. (Csantik utcája)