Kováts fényképészet, Székelyudvarhely

Székelykeresztúr mellett, Rugonfalván nyitotta meg kapuit az a múzeum, amely nosztalgiázni hívja önt is!  Lépjen be a Nosztalgia Múzeumba, ahol a múlt emlékei újra életre kelnek! Ez a különleges kiállítás elhozza önnek azokat a tárgyakat és élményeket, amelyek valaha mindennapi életünk részét képezték, de ma már ritkaságnak számítanak. A rugonfalvi Nosztalgia Múzeumban régmúlt időkről mesélnek a biciklik, motorbiciklik, konyhai eszközök. A falakat falvédők díszítik, melyek betekintést nyújtanak abba, hogyan éltek és díszítették otthonaikat elődeink.  Akár egyedül, akár családdal érkezik, a Nosztalgia Múzeum minden korosztály számára felejthetetlen élményt nyújt. Fedezze fel a múlt szépségeit, és érezze át a nosztalgia varázsát nálunk! 

A Felső Olt és Maros Múzeuma állandó néprajzi kiállításnak és számos időszaki kiállításnak ad otthont a régészet, történelem, irodalomtörténet és földrajz területén. A múzeum a Keleti-Kárpátok Múzeumának része.

Az 1998-ban alapított és 2006-ban átszervezett múzeum a „Kelemenek Rapszódiája” Folklór Alakulattal együtt működik a Kulturális Minisztériumhoz tartozó Maroshévízi Kulturális Központ részeként.  A múzeum területe kb. 270 négyzetméter, amely öt szobából és egy előszobából áll. A látogató egy körútat jár be, ahol balra találja a kis fogadótermet a  "Mesterek szobáját”, itt található a múzeum logója „Úton Nucu Apóhoz”. Továbbhaladva felfedezzük az "Életszálat", a múzeum központi témáját, amely egy  környéki egyszerű ember életét mutatja be az élet minden szakaszán, fotódokumentumok és bölcs szavak kíséretében. Az első szoba a gyerekkoré. Itt találjuk a bölcsőt, a játékokat és a didaktikai elemeket, mint például a táskát, füzeteket, tankönyveket, a pala táblát, vagy a 19. század végére, 20. század elejére jellemző számológépet. A gyerekszoba bejáratánál feltűnik az a kis ajtó, ami miatt le kell hajolni, ez a rákényszerített tisztelet egy formája, de egyben védekezés is a történelmi agressziókkal szemben. Itt is találunk agyagedényeket, figurákat, személyes használatra szánt tárgyakat, melyeket gyerekek készítettek  fafaragással, különféle anyagokból.  A második terem, az „Ifjúsági szoba” az esküvői jelenetet, valamint számos  lenyűgöző népviseletek gyűjteményét mutatja be, amelyek közül néhány több mint 100 éves, különféle hatásokkal (a moldvai területről a Corbu-Tulgheş utcán keresztül, Marosfaluig), a  felsőbb vidékekről, a síkvidéki Maros, Beszterce, Nagyszeben, de Căngăi-i zónákból is) egyben tartva a hátraghagyott hagyományokat,  akik ezeken a területeken a földműveléssel, a juhtenyésztéssel vagy az erdőgazdálkodással foglalkoztak. Megjegyezzük, hogy a munkaruhák nagyon egyszerűek, míg az ünnepieket különböző dekorációs repertoárok ékesítik, a férfiingeket pedig két változat különbözteti meg: a háború előtti egy darabból készült, később a kettőből készült darabok, ing és hajtóka.   A 18. századi, hagyományos ablakokkal ellátott karzaton keresztül jutunk át a harmadik helyiségbe, amely a háztartási tárgyak hatalmas gyűjteményét tartalmazza kívül és belül egyaránt. Figyelembe vesszük a virágmotívumokkal díszített edényes tálat, de a kétféle változatban kapható parázsvasalót is, a nagyobbat a felnőttek, a kisebbet a gyerekek és a lányok használják tanulásra és egyben gallérvasalásra és mandzsetta vasalására is. Itt található még egy imasarok, egy ikon és egy ingás óra, falvédők.  A terem időszaki kiállításoknak készült, ahol az évszaktól függően a festett tojástól a katonai tárgyakig megtalálható minden. A múzeumban további érdekességek is találhatók, mint például egy régi fa hűtőszekrény, kézi malom, kézműves eszközök, pásztorművészeti alkotások, dokumentumok, amelyek jelenleg helyhiány miatt nem kerülnek a nagyközönség elé. Látogatási program: naponta 9.00-15.00 óra közöttv Szabadnapokon és ünnepnapokon csak csoportoknak előzetes bejelentkezés alapján.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, agyagfalvi nemzetgyűlésének tiszteletére létrehozott emlékmúzeum az egykori nemzeti gyűlés színhelyén, az agyagfalvi réten található. Agyagfalva számos székely nagygyűlésnek adott helyet, amelyek közül különösen kettő, az 1506-os és az 1848-as évi meghatározó jelentőségű volt a székelység történelmében, mindkét alkalommal, törvényerővel bíró határozatokat fogadtak el. Az emlékház az agyagfalvi nemzeti gyűlést illetve a székely katonaságot és vitézséget mutatja be korabeli dokumentumok segítségével, valamint egy állandó kiállításnak is otthont ad, amely az 1848-ban történt eseményeket ismerteti a látogatókkal.

Tusnád falu központjában lévő múzeumot a Csíki Székely Múzeum működteti. A kiállítás tervezését és kivitelezését a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE), az Ars Topia Alapítvány vállata magára, magyarországi és erdélyi iparművészek, diákok közreműködésével, valamint a helybéli lakosok, mesteremberek bevonásával. A múzeum felhívja a látogatók figyelmét a környék természeti kincseire, ásványvizeinek (borvizeinek) és gyógyfürdőinek kulturális és gyógyászati jelentőségére, illetve lehetőséget ad arra, hogy megismerhessék az igényes, szelíd, bakancsos, tematikus turizmus örömeit is. Helyszínének Tusnád község központja, a híres borvízkút melletti terület a bizonyult legalkalmasabb választásnak. Szinte mindenki megáll itt a kútnál vizet venni, aki erre jár, legyen az vendég, turista, vagy helybéli. A Borvízmúzeum jurta formájú épületben kapott otthont, mert a szkíta és magyar sámánok gőzfürdőitől, napjaik modern fürdőkultúrájáig járjuk végig a "borvízutat". Az épület 40 m2 alapterületű (belső kiállító), a kiállítási felület 60-90 m2 (belső, külső). Szöveg és kép: http://csikimuzeum.ro; https://www.eco-turism.ro/

A múzeum Erdély egyik legmeghatározóbb XX. századi egyéniségének, Márton Áron püspöknek állít emléket, és egyúttal bemutatja a huszadik századi Erdély történelmét az erdélyi magyarok szemszögéből. Márton Áron életútja kivételes módon alkalmas arra, hogy megvilágítsa, milyen ellentmondásos történelmi események, politikai változások, diktatúrák és szabadság korlátozások között kellett a kisebbségeknek Erdélyben hűnek maradni a felebaráti szeretet keresztényi parancsához és a nemzeti kultúrájukhoz. Kiállításunk segít megérteni az erdélyi magyarok mai, sok szempontból elgondolkodtató, még több szempontból büszkeségre okot adó helyzetét, és interaktív módon mutatja meg a napjaink vezető sajátos erdélyi utat, amely felett, mint "világító jel", Márton Áron püspök életpéldája és hagyatéka mutat utat. A komplex történelmi összefüggéseket bemutató tárlat ugyanakkor jó alkalom, hogy a látogató saját családja huszadik századi történeteit felelevenítse, hogy gyermekeinkek, unokáinak beszéljen azokról a korszakokról, amelyeknek tragédiái nem ismétlődhetnek meg. Tizenévesek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokkal is készültünk, hogy a XX. századról és Márton Áron püspök máig is tanulságos életéről, tanításáról felfedező, élményszerű módon tanuljanak.

A Szejkefürdőn található ásványvizes források gyógyhatását – fennmaradt írott forrásaink szerint – már a 18. században ismerték.  A következő század második felében, 1871–1890 között, a fürdő és a hozzá tartozó terület Orbán Balázs tulajdona volt. Ő hozta rendbe a meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő fürdőt, kiemelte a helyi jellegű „parasztfürdők” sorából. Központja az Attila-forrás vizét használó 24 kádas meleg fürdő, és a hozzá kapcsolódó hideg vizes medence volt. Ettől északra lévő Sarolta-forrás „petróleumos” vizét ivóvízként használták. A fürdőn villák, vagy ahogy nevezték, lakok épültek. A fürdővendégek és a városi kirándulók a száz terítékes Székely Mózes Nagyvendéglőben étkezhettek és cigányzene mellett mulathattak. Nem csak az udvarhelyiek jártak a Szejkére, kis méretéhez viszonyítva szépszámú fürdőközönsége volt. Fénykorában 340 főt tudott ellátni. Korabeli hírlapok a fürdő kivételesen alacsony árairól és családias hangulatáról tudósítanak.   Orbán Balázsnak 1890-ben bekövetkezett haláláig kedves tartózkodási helye maradt a Szejke, végakaratának megfelelően itt is temették el. Orbán Balázs halála azonban a kis fürdő virágzásának is véget vetett. A fürdő északi oldalán (a 13A megyei út mellett) 2004–2008 között épült fel egy 268 m2-es, kétszintes, teljesen fából készült kiállítási épület. Célja otthont adni a székelyföldi borvízforrásokat és fürdőket bemutató kiállításnak. A 2009-ben megnyílt, több mint egy évtizedig állandó tárlattal működő kiállítás újratervezése 2021-re vált esedékessé, a mai elvárásoknak megfelelően interaktívvá téve, audiovizuális eszközökkel és háromnyelvű leírásokkal ellátva nyílt meg újra. A látogató bepillantást nyerhet a bivalyos szekérrel történő borvízszállítás folyamatába, megtekintheti a Szejke-vizes korsókat és a vizet szállító bivalyos szekeret, melyek a város jelképeivé váltak. A Székelyföld közel 2500 borvízforrását feltérképező Bányai János geológus térképén a látogató „bejárhatja” ezeket a forrásokat, borvizes helyeket. Bányai ásvány- és kőzetgyűjteményének egy része ugyancsak itt került kiállításra. Orbán Balázs halhatatlan érdemeire Hunyadi László alkotta szobra emlékeztet. Végigkövethetőek székelyföldi utazásai, amelyek nyomán megírta főművét, az 1868–1873 között megjelent A Székelyföld leírását.  Az időkapszulaként működő, klasszikus, fából készült fürdőkabinokban a fürdőre járás történetének korszakait ismerheti meg a látogató.

IDEIGLENESEN ZÁRVA A múzeum 2022. november 1. és 2023. május 1. között zárva tart. Csak előzetes egyeztetés alapján látogatható. Az aragonit múzeum minden évben május 1-je és november 1-je között várja látogatóit a Csigadombbal szemben, a DN13A országút mellett, a régi csiszolóüzem épületében. Az aragonit egy karbonátásvány, melynek kalcium-karbonát tartalmát a sós ásványvizek adják. Az aragonit múzeumban az ásvány történetétől indulva, megismerkedhetünk annak kitermelési, feldolgozási folyamatával, majd felvonulnak a belőle készült tárgyak is, melyek között 100 évnél idősebb darabok is vannak. Az aragonitból készült használati tárgyak és dísztárgyak az 1890-es Párizsi Világkiállításra is eljutottak (vázák, hamutálcák, lámpák, kupák, gyümölcstartók stb.). Látogassák meg Önök is ezt az Európában egyedülálló múzeumot!

A Csíki Székely Múzeum intézményi jelleggel 1950 óta működik. A múzeum székhelye 1970 óta a Mikó-vár, Csíkszereda legrégebbi és legfontosabb történelmi műemléke. Múzeumi gyűjtemények: 1. Képzőművészeti gyűjteménye 207 művésztől származó 7823 darabot számlál; 2. A néprajzi gyűjtemény népi bútordarabokból, fából és fémből készült mezőgazdasági tárgyakból, állattenyésztésben és juhászatban használt tárgyakból, tejfeldolgozás során használt tárgyakból, népi mesterségek használati tárgyaiból, népi kerámiákból, illetve népi hangszerekből (gordonka, népi hegedű, klarinét és trombita) áll. A 3336 darabos textil kollekció lakástextíliákból és népviseleti ruhadarabokból áll. 3. A szabadtéri gyűjtemény keretein belül parasztházakat és fából készült székelykapukat csodálhatunk meg. 4. A régészeti kollekció 90000 agyagból, csontból, fémből, stb. készült tárgyat, továbbá ékszereket és numizmatikai darabokat tartalmaz. 5. A régi könyvek nagy része a csíksomlyói ferences állományból származik, de megtekinthetőek a római-katolikus gimnázium könyvtárának könyvei, kéziratok, nyomtatványok, újságok, arhivált anyagok és a csíksomlyói ferences rend könyvkötődéjében használt szerszámok is. 6. A természettudományi kollekció részei: Ásványvíz, Növénygyűjtemény (Herbárium), Madarak és emlősök, Ásványok és kőzetek. 7. Fegyvergyűjtemény 8. Egyházművészet ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK: • A Mikó-vár története • A csíksomlyói ferences nyomda • Csíki idők járása − Népi életképek a mindennapokból • Megmentett szakrális kincseink