Sóhát Természetvédelmi Rezervátum

A növényvédelmi rezervátum a Gyergyószentmiklóst és Parajdot összekötõ 13B országút mentén, Borzont település határában, 20 hektáron terül el. A tõzegréteg a hegyláb irányában elvékonyodik. Legfontosabb ritkasága az északi elterjedésû szibériai cickafark (Achillea impatiens). Más ritka növényfaj is elõfordul itt, pl. fûzlevelû gyöngyvesszõ (Spiraea salicifolia), jogaros kakastaréj (Pedicularis sceptrum-carolinum), szibériai hamuvirág, buglyos szegfû (Dianthus superbus). A lápra jellemzõ madárfajok a sárszalonka, sárga billegetõ, rozsdás csaláncsúcs, a kaszált rétekre a haris, fürj. A ragadozómadarak közül a vörös vércse, egerészölyv, kékes rétihéja is felbukkan. Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro/

Az egyhektáros geológiai rezervátum Fiatfalvától délnyugatra, a Cserehát-domb oldalában, a Sukoró-völgyben található. Ezek a gázdómok elterjedését követik. A fehérszéki iszapvulkánok a hideg iszapvulkánok kategóriájába tartoznak, amelyek földgáz jelenlétében jönnek létre, többnyire laza talajú agyagos területeken. Jelenlegi formájukat 1913 õszén nyerték el. Itt három kúp található, melyek közül az egyiket már benõtte a növényzet, és nem utal mûködésre. Mivel vize sós, ezért itt található a ritka mocsári kígyófû (Triglochin palustris). Szöveg és fénykép forrása: http://www.greenharghita.ro

A Hargita-ligeti forrásláp Lövéte község területén, Kirulyfürdőtől északkeletre, Csíkszeredától nyugatra, a Festő borvíz szomszédságában, a DN13A országúttól délre, a Hargita-hegységben található. A Szortyogó borvízlápnak is nevezett képződményhez aszfaltozott út vezet. A 2 ha kiterjedésű, 1980 óta nemzeti szintű védettséget élvező növénytani rezervátum 120 m hosszú és 50 m széles, a lápot vastartalmú borvizek is táplálják, amelyeknek gyógyhatását már régen felismerték és fürdőmedencét ástak a láp szélében ezek jótékony hatásának felhasználása érdekében. A hűvös és nedves mikroklíma lehetővé tette egyes különös növénytársulások túlélését is, melyek rokonai Észak-Európa mocsaraiban tanyáznak. Ezek maradványfajoknak minősülnek, melyek a jégkorszak növényvilágának utolsó képviselői, maradványai. Megtalálhatjuk itt a mocsári kőtörőfüvet (Saxifraga hirculus), a szubarktikus-glaciális Paludella squarossa-t, ezt a nagyon ritka szubarktikus flóraelemet (Romániában mindössze három helyen él), valamint a védett kereklevelű harmatfüvet. Szöveg és kép: http://romanianturism.com/; http://www.greenharghita.ro/

A Fenyőkúti tőzegláp 950 méteres tengerszint feletti magasságban található a Gyergyói-havasok Parajd és Oroszhegy között fekvő vulkáni platóján. Maga a fennsík vulkáni és üledékes kőzetekből álló geológiai formáció.  A Fenyőkúti Tőzeglápot, melyet a helybeliek Datka néven is ismernek, 2007-ben Natura 2000-es területté nyilvánították. Ez a Keleti-Kárpátok legnyugatibb tőzeglápja. Lucfenyőerdő (Vaccinio-Piceetum abietis) övezi, mely hosszan nyúlik el a láp mellett.  A láp területén előforduló állatfajok, mint az erdei béka (Rana dalmatina), gyepi béka (Rana temporaria), foltos szalamandra (Salamandra salamandra), valamint az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) fokozott védelem alatt állnak. Alapítványi segítséggel és a helyi közösség hathatós adományaival készült el a láp látogatói tanösvénye, amely megismerteti a látogatóval a távoli szibériai élővilág jellegzetességeit, fajat: ezer éves fákat, rovarevő és mérgező növényeket. Egyéni látogatás esetén kérjük támogassa a természet védelmét a láp előtti kis boltban váltva ki a jegyet. Amennyiben professzionális idegenvezetést igényelnek, hívják a megadott telefonszámot és foglaljanak időpontot. Kép és szöveg: https://www.korpa.ro/

A Csiga-domb egy 8 hektárnyi területű geológiai rezervátum. Ismereteink szerint ez Romániában a féldrágakőként tisztelt aragonit  legnagyobb előfordulási helye. A terület 1980 óta országos védettség alatt áll. Az aragonit tudományos vizsgálata a XVIII-XIX. századig vezethető vissza. Bányai János 1938-ban megfogalmazott elmélete szerint ezek a karbonát lerakodások sós és szénsavas oldatokból alacsony hőmérsékleten történő kicsapódás útján keletkeztek. A Csiga-dombi vízfeltörés (Unicum forrás) egy aktív természetes diffúz forrás. A karbonát lerakodások alapjánál tör fel a víz, szénhidrogénes szagot is árasztó buborékokat képezve. A vízfolyás legyező alakot formálva folyik tovább, folyamatosan tejsavó színű aragonit-kúpokat képezve. Az aragonit kitermelése 1909-ben Knop Vencel cseh származású iparművész irányítása alatt kezdődött el, akit a zalatnai Kőfaragó és Kőcsiszoló ipari iskolába hívtak meg tanítani. A professzor Korondra költözött és megalapította a Korondi Aragonitcsiszoló Üzemet. A kitermelés és feldolgozás aranykora 1931 és 1939 közé tehető. A lerakódások igen változatos formavilága megcsorbult a bányászati tevékenység következtében, de a szépen karbantartott tanösvényen ma is csodálatos élményt nyújtanak a kalcitokkal és aragonittal kitöltött repedések és lerakódások. Jegyet lehet váltani a bejáratnál egyszerűen a tanösvényre, de kombináltan is lehetséges, ami tartalmazza az Unicum sósfürdőbe való belépést is. Egyénileg lehet látogatni, de amennyiben professzionális idegenvezetést igényelnek, jelezzék igényüket a megadott telefonszámon és foglaljanak időpontot. Belépő: 5 RON

A Homoródszentpáli madárpihenő Természetvédelmi Rezervátum 10 hektárnyi felületen terül el, megnevezése is utal kiemelt fontosságú természeti értékére, a Natura 2000-es hálózathoz tartozó Homoródvölgyi-dombság madárvédelmi területének részét képezi. A madárpihenő természetvédelmi területté való nyilvánítása a költöző és fészkelő madarak védelme iránti vágyból született meg. Ugyanakkor nagy hangsúly kerül itt a belföldi állat és növényfajok védelmére, valamint a vizes élőhelyek biodiverzitásának megőrzésére is. A madárpihenő területét halastavakból álló vizes élőhely képezi, melyek növényvilágát elsősorban vízi és vízkedvelő növények (sás és nád) alkotják, ez pedig a költöző vízi madarak számára táplálkozási és fészkelési lehetőséget nyújt. Az itt fészkelő vagy megpihenő, vonuló madarak közül sok európai szintű védettséget élvez, és az IUCN vörös listáján is megtalálható. A madártani rezervátum területén több mint 260 madárfajt figyeltek meg, ez ilyen kis területen igencsak ritkaság számba megy Európában. A területen több mint 70 madárfaj fészkel – ezek többsége törvényi védelmet élvez – melyek közül néhány ritkább faj: a bölömbika (Botaurus stellaris), nagy kócsag (Egreta alba), vörös gém (Ardea purpurea), fekete gólya (Ciconia nigra), cigányréce (Aythya nyroca), barna rétihéja (Circus aeruginosus) vagy a bíbic (Vanellus vanellus). Fontos tudnivaló, hogy a madarak fényképezése kizárólag az erre a célra épített és elrendezett megfigyelőállásokról, a sporthorgászat pedig a kijelölt területeken történhet. Szöveg és kép: http://www.cesavezi.ro/; http://informatiahr.ro; https://pensiuniharghitene.ro Video: https://www.youtube.com/Lucian Ionescu

A Vereskő természetvédelmi rezervátum 10 hektár kiterjedésű, Tölgyes község területén, attól északra található. Egy erdei úton közelíthető meg, amely a DN 15 jelzésű országúttal annak 223+400 km szakaszában találkozik. Ez az út, mely egy vasas és szénsavas ásványvízforrás mellett található, akár gyalogosan, akár off-road autókkal is megtehető. A kirándulás tervezése előtt figyelembe kell venni, hogy a területen tilos a sátorozás, kempingezés. A Vereskő fennsíkja Tölgyes község fölé emelkedik; ez egy jól elkülöníthető, kimagasló, 1215 méter magas mészkőhegy, melynek tetejéről rendkívüli kilátás nyílik a vidékre. A déli fekvésű, erdőkkel és tisztásokkal borított mély és keskeny völgyek tagolta rezervátum ezt a kimagasló vörös mészkő sziklatömböt övezi. Ez kedvező terepet biztosít a specifikus, endemikus fajokkal is tarkított növényzet fejlődéséhez, a rezervátum ugyanis kiemelt fontosságú terület növényföldrajzi szempontból. Növényi ritkaságai közé tartozik a csüdfű egy alfaja (Astragalus römeri Smink), melynek elterjedése az ország területén igen kis területre korlátozódik, a sarkantyúfű (Delphinium simonkaianum) az ezüstös hölgymál (Hieracium pojoritense), a Yawadski mécsvirág (Silene zawadskii), az erdélyi madárhúr (Cerastium transilvanicum), illetve a nehézszagú boróka is.   Képek: http://informatiahr.ro/; http://www.greenharghita.ro

A borszéki Hármasliget országos érdekű természeti rezervátum, melynek kiemelt szerepe van a Betula nana alfajhoz tartozó törpenyír megőrzésében, mely a jégkorszak idejéből visszamaradt maradványfaj. A Hármasliget egy kéthektárnyi felületre kiterjedő mocsaras tisztás, mely Hargita megyében, Borszék közigazgatási területén található. Nevezett turisztikai célpont a botanika szerelmesei számára tökéletes választásnak számít. Kép: http://www.informatii-romania.ro/

A Rák tó Nagygalambfalvától 2 km-re, északra található, 600 méteres tengerszint feletti magasságban. Kialakulása a jégkorszak végén történő földcsuszamlás eredménye, amikor is a szomszédos domboldalak megcsúszásával kialakult a völgyben egy földtorlasz, mely vízzel feltöltődött. A tó kerülete 800 m, hosszúsága 250 m, szélessége 150 m, területe 28.000 mp, a hozzá tartozó területekkel együtt a természetvédelmi terület nagysága 10 ha. Legnagyobb mélysége 7 m. A tó az 5/2000 sz. törvény hatálya alá eső természetvédelmi terület. A tó és környéke sok ritka növénynek ad otthont, többek között a közönséges rence (Utricularia vulgaris) húsevő növénynek, amely apró vízi rovarokkal, rákokkal, szúnyoglárvákkal táplálkozik.