Pónibirodalom és Mini Dinó Park

A Bagolyvár egy magas sziklacsúcsokból és meredek falakból álló sziklaalakzat. Az Ó-forrástól balra indulva, egy gondozott ösvényen eljutunk a Pierre Curie-forráshoz. Egy kis séta után, utunkat folytatva a jelzéssel ellátott turistaösvényen egy festői tájelemhez, a Bagolyvárhoz érkezünk, ahol a látogató jutalma a feltáruló panoráma látványa. Nem messze innen egy második világháborús erődítményt találunk, ahol most is láthatók a becsapódott golyók nyomai, a géppuska-fészkek és a kazamaták. A mesék és a történelem világa találkozik itt, ahonnan a Beszterce-völgyére is ráláthatunk és ahová a sasok is építik fészkeiket.

A Békás-szoros Románia észak-keleti részében található a Nagyhagymás hegységben. Ez az ország egyik legszebb látogatható hegyszorosa. A Békás-patak által kivájt sziklaszorost a DN12C jelzésű országút szeli át, mely két történelmileg fontos nagyrégió, Erdély és Moldova között teremt országúti kapcsolatot. A nyomasztó magasságú függőleges falak, a hegyi patakok, a nagyobb és kisebb vízesések, illetve a barlangok képezik a Békási-szoros természeti kincses ládájának gyöngyszemeit. A Békás-szoros felé haladva az út bal oldalán a Tündérkert sziklái kísérnek minket utunkon, ezután pedig rögtön szemünkbe ötlik a csúcson található hatalmas kereszt. Ennek a neve Oltár-kő, magassága 1156 méter, és először brassói szász alpinisták hódították meg 1934-ben. Tovább haladva az úton további természeti szépségek látványa tárul fel. A völgy pedig csak egyre keskenyedik. Mindkét oldalon 200-300 méter magas sziklafalakat látunk, melyek tövében futva csinál helyet magának a Békás-patak. Ezután a Pokol-kapuja, illetve Pokol-tornáca nevű helyekre érünk. A megduzzadt patak néha folyam méretet ölt, a sziklák közti keskeny meder miatt pedig fülsiketítő robajjal halad a maga útján. Egy idő után azonban a táj megszelídül és a Tikos pataknak a Békás-patakkal való összefolyásánál megérkezünk Erdély és Moldva határához. Fotó: Desző Mátyás Szöveg: https://pensiuniharghitene.ro/

A homoródremetei szélmalom épülete helyi jelentőségű műemlék. A XIX. századra datált építmény egyedinek számít Hargita megyében. Külön érdekessége, hogy egy akkori vízimalom tőszomszédságában épült. A műemlék 2001-ben tulajdonost váltott, az új tulajdonos romantikus modorban alakíttatta át az építményt. A kétszintes épület kör alaprajzú, zsindellyel fedett. Terméskő falait az alsó szinten egyszerű, négyzetes záródású ablakok tagolják, a felső szint falát csupán egyetlen félköríves ablak töri meg. A környéken kuriózumnak számító szélmalom a XIX. század óta nem működik, csupán különleges látványossága a vidéknek.

A Csíksomlyói Golgota keresztútját Jézus-hágójának nevezik a székelyek, ez lévén Erdély leghíresebb szabadtéri keresztútja. A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon út vezet a fenyőerdőn keresztülhaladó ösvényen a Salvator kápolnához. Ezen az úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a Pünkösdi-búcsúra összegyűlt nép szívesen jár végig, végig imádkozva a keresztutat. Az állomások egy-egy személy vagy csoport hitét és áldozatkészségét hirdetik. A Csíksomlyói keresztút első említése 1834-ben történt. A régi fakeresztek helyére kőkeresztek kerültek 1868 után, melyek közül napjainkra mindössze néhány maradt fenn. A keresztút állomásainak új keresztjeit a csíkzsögödi Kovács Béla kőfaragó mester készítette a XX. század elején.

Lövéte falu alsó részében található a sóskútra ráépített sóház, amely sósvízzel látta el nemcsak Lövétét, hanem a környékbeli falvakat is. A vidéken ilyen házak találhatók még Homoródalmáson, Horódszentmártonban, Korondon és Parajdon is, ám a helyiek meggyőződése szerint itt a legjobb minőségű a só. A sóház elmúlt már százéves, 1866-ban épült rá a kútra, amiről a bejárat felirata is tanúskodik. Az épület 1996-ban új fedelet kapott. A falunak egykor sóbányája is volt, mely azonban kevés ideig működött. A falu maga egy nagy kiterjedésű só réteg felett helyezkedik el, amely a parajdi sómezővel van kapcsolatban. Valahol a falu alatt a só réteg egy forrással, érrel találkozik, amely létrehozta a Sóskutat, az így létrejövő sóoldat pedig igen koncentrált. A helybéliek igen nagy becsben tartják a Sóskutat, mely teljes só szükségletüket fedezi.

A Gyilkos-tó az ország területén található egyik legnagyobb természetes torlasztó, amely a Békás-szoros és a Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Nagy-Hagymás hegység lábainál helyezkedik el, a Békási-szoros közelében, 26 km távolságra Gyergyószentmiklóstól, mely város irányából a DN12C országúton közelíthető meg. A tó egy hatalmas esőzés következtében a Gyilkos-hegy egyik részének a Cohárd tömbjének irányába való lecsúszásával keletkezett 1837-ben, miután ez a darab elzárta a Békás-patak völgyét. A tó magyar megnevezése a Gyilkos-hegy nevéből, míg román neve, a Veres-tó, a Vereskő-patak nevéből származik. Ezért a románok 1864-ben a tavat először Vereskő-tavának hívták, majd Gyilkos-tó megnevezés után a Veres-tó - Lacu Roşu névnél állapodtak meg. Ez utóbbi megnevezést tették hivatalossá 1936-ban. A tó vöröses színe a tóba a Vereskő-patak által belemosott, majd annak fenekén leülepedő, vasoxidokban gazdag agyagoknak tulajdonítható. Ugyanakkor a Cohárd tömbjének ugyancsak vöröses színű kőzeteiről visszavert fény tovább erősíti a vörös szín erejét és hatását. A táj a tóba süllyedt erdő korhadó fáinak látványától marad igazán emlékezetes, amint a lucfenyők korhadó törzsei átütik a tó tükrét - ez adja meg a tó igazi drámai látványhatását. A tó L alakú, két külön ágból áll: Az egyik tóág a Cohárd-patak völgyében található, hossza 438 méter, míg a másik a Juh-patak felőli ág, ennek hossza 900 m. A tó 983 m tengerszint feletti magasságban alakult ki, egy szubalpesi klímájú fennsíkon, teljes felülete 12,6 hektár, hossza 2,5 km, szélessége 100-200 m, mintegy 680.000 köbméter vizet tárol, legnagyobb mélysége pedig 10,5 méter. A tó visszahúzódóban van, mivel a visszamaradó kisebb tavak a beáramló patakok által behordott üledékek miatt feltelnek, elzáródnak és elláposodnak. A Gyilkos-tótól a völgy felé indulva az egyedülálló szépségű Békás-szorosban találjuk magunkat, ez egy 6 km összhosszúságú sziklaszoros a Békás-patak völgyében, mely Erdély és Moldva között teremt közúti kapcsolatot. Ugyancsak a Gyilkos-tónál található az annak nevét viselő üdülőközpont, amely a szubalpesi klíma megannyi jótékony hatása mellett a kalandra vágyakozók számára néhány ellenállhatatlan turistaösvényt is tartogat. Fejlécfotó: Mihálydeák Antal  Fotó: Zomborácz Zsolt, Szőke Éva