Hagyományos disznóvágás

Nagycsütörtök az utolsó vacsora és Jézus elárulásának napja, így ezen események emlékére Csíkszék felső részén (Csíkmadaras) megtartják az utolsó vacsorát, amikor is a falusiak együtt főznek és imádkoznak. Nagypéntek a szent sírnál való vigyázás napja. A Csíkszeredához közeli falvakban (Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentdomokos), illetve Gyergyószentmiklós közelében (Gyergyóalfalu) a nőtlen fiatalok népviseletbe öltözve, fából készült fegyverekkel őrködnek Jézus Krisztus holtteste felett a nagypénteki misétől kezdve a feltámadási szertartásig. Egy másik fontos húsvéti népszokás, melyet még a városokban is őriznek, a locsolkodás szokása, amely esemény húsvét másodnapján történik. A fiatal fiúk és a férfiak reggel együtt indulnak el „locsolkodni”. A hagyománynak megfelelően a fiatalemberek fenyőágakkal szépen feldíszített szekéren ülnek, majd betérnek minden udvarhoz, házhoz és tiszta vízzel meglocsolják az ott lakó lányokat és asszonyokat, miközben locsolóverseket mondanak. A háziak cserébe kínálmánnyal és hímes tojással várják őket. Hosszú ideig szokás volt továbbá a kapulopás és a fadíszítés is. Virágvasárnap tartandó a refurmátusokhoz illő konfirmálás. Ilyenkor kisebb termetű fenyőfákat vagy fenyőfa ágakat szalagokkal díszítettek fel, amelyek a konfirmálási szertartás allatt ékesítették a templomokat. Egy hét múlva, a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az ifjak ezekkel a fákkal vagy ágakkal díszítették kedvenc leányuk háza tetejét vagy kapuját. Ha netalántán a leány barátságtalan volt a legényekkel szemben, ezek bosszúból háza tájékán kárt tettek. A bosszú: fenyőfa helyett kórét (törökbúzaszárat) raktak a háztetőre, kaput loptak, hidat felszedtek. Ha a fiuknak minden elővigyázatosság ellenére sikerült ellopniuk a kaput, eldugták, ezért a ház leányának másnap meg kellett keresnie. Szöveg: www.cimec.ro, www.traveltotransylvania.com

A farsangi hagyományok több évszázadra vezethetők vissza, amikor a fonókban a tréfás játékok, az éneklés és a tánc elmaradhatatlanok voltak. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig, a farsang végéig tartottak. Az utolsó fonóházi összejövetel, a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket. A farsangtemetés Hargita megye falvainak egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Legfontosabb kelléke a telet jelképező - több faluban Illyésnek vagy Dömének nevezett - szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A tömeg ismét végigvonul a falun, amikor is a falu népét meginvitálják az esti farsangi bálba.  Szöveg, kép és video:  https://www.alsosofalva.eu/2012/02/dragi-vizitatori.html  https://www.szekelyszallas.hu/tartalomszolgaltatas/erdely-hagyomany-nepszokas   http://www.maszol.ro/index.php/kultura/92098-farsangolas-hargita-megyeben-ajanlo

A gyermekek karácsony első napjától vízkeresztig járnak kántálni a faluban – a kisebbek a „Csillaggal”, míg a nagyobbak a zörgőkkel, bojtokkal feldíszített „Szarvassal” indulnak énekelni, verses rigmusokkal, köszöntőkkel, prózai szövegekkel felvidítani a házigazdákat. Ezek olyan több száz éves, a téli ünnepek valódi varázsát megadó hagyományok, melyeket még őriznek a Hargita megye északi részében élő románok, de a Gyimesek völgyében élő csángók is. A magyar közösségek esetében két rendkívül fontos karácsonyi hagyomány létezik, ezek a „betlehemezés”, illetve az ”aprószentek” vagy „vesszőzés”. A betlehemezés a kis Jézus születésének történetét mutatja be. A Megváltó szülőhelyét szimbolizálandó, egy katolikus templom kartonból vagy vékony deszka darabokból készített makettjét hordozzák házról házra a jelmezekbe öltözött kántálók, akik József, Mária, a pásztorok és a három királyok szerepét játsszák el ebben a bibliai történetben. Az „aprószentek” hagyománya a házasság előtt álló fiatalok számára jött létre. Több fiú indul el ilyenkor együtt kántálni az eladó leányok házához, mindannyian egy-egy színes – főleg piros – pántlikákkal feldíszített vesszővel. Szerencse-, bőség- és egészségkívánó mondókákat adnak elő és szertartásosan megvesszőzik a lányokat, mivel a népszokás a szerelemhez és a szenvedélyhez is kapcsolódik. Szöveg: https://www.mediafax.ro/