Zárva
Leírás
Az alapító triász Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád már az első években eldöntötték: ,,Legyen a szárhegyi tábor szélesre nyitott ablak a világra, váljék az egész romániai kortárs képzőművészet keresztmetszetévé azáltal, hogy minden stílust, irányzatot befogad és tisztel. […] Szárhegyen mindenki azt fest, rajzol, farag, amit akar. Érdekes egybeesés az is, hogy Gaál András már az első, 74-es táborzáró után kijelentette: ,,csak képzőművészeket hívunk meg és fogadunk be”
1988-ig, amikor az akkori hatalom bezáratta az alkotótábort, a szárhegyi gyűjtemény a leltárkönyv szerint már 616 darab képpel rendelkezett ami azóta is folyamatosan bővül. Jelenleg 2117 darabot számlál. Ennek a leltári anyagnak az is érdekessége, hogy még egyben van, tehát nem hordódott szét, mint az országban megannyi képzőművész tábor anyaga.
Az 1989. decemberi események új korszak születését jelentették Romániában. A kultúra, csakúgy, mint más területek is többféle átalakuláson ment keresztül. A kilencvenes évek első felében a román művészvilágot polarizálta az új média, amely ezáltal ki tudott törni a kommunizmus által rákényszerített létből és több kulturális szervezet támogatását élvezhette
A kilencvenes évek második felében megjelentek Romániában a nemzetközi fesztiválok és a kortárs művészeti biennálék, amelyek néhány évvel ezelőtt, az új évszázad kezdetén továbbiakkal bővültek. Az 1998-as, a Túlsó P’Art művészcsoport szervezésében megvalósuló művésztelep a tábor szervezésének koncepciójában végbement markáns változást jelezte. Már nincsenek homogén blokkok, mint a keleti vagy nyugati blokk. Lezajlik a globalizáció, ami a nyugati művészetet is megváltoztatja. Az okcidentális művészet megváltozik és sokkal érzékenyebben vesz fel minden újdonságot. Hátrányuk viszont az a periférián élőkre nézve, hogy a periférián élőknek figyelni kell arra, hogy hogyan tudják magukat egyáltalán ismertté tenni. Összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélye annak, aki a centrumban él és dolgozik. Viszont egy intézmény, amelyik él és nem egy korszakra koncentrál és nem retrospektíve gondolkodik, annak mindenképp figyelni kell ezekre a változásokra. Nagyon fontosnak tartom Erőss Istvánnak azt a lényegre törő megfogalmazását, miszerint ,, Meggyőződésünk szerint csak a türelmes munkával felépített kapcsolatrendszer segítheti elő, hogy Szárhegy vonatkozásában eltűnjön a lokális és az univerzális, a periféria és a központ alá-fölérendeltségi viszonya, és szerves részesei legyünk a nemzetközi vérkeringésnek”. Az elmúlt tíz évben több európai és távolkeleti művész is részt vett a Siklódi Zsolt és Erős István nevéhez fűződő Korkép – teljes műfaji szabadságot hirdető – nemzetközi művésztelepen és évente több erdélyi és Kárpát-medencei képzőművész kaphatott meghívást más országokba.
2014-ben a művésztelep története fordulóponthoz érkezett. Nemcsak, hogy teljes vezetőségváltás következett be az intézmény életében, hanem a néhány évvel korábbi bírósági végzések értelmében a kastélyt visszakapták tulajdonosai. A döntések következtében, illetve közös nevező hiányában, 2014-ben a művésztelep kiszorult a kastélyból (is), de tevékenységét nem szűntette meg, sőt a 2014 – 2017 közötti időszakban az Alkotóközpont gyűjteménye további 177 darab alkotással gyarapodott.
Az alapítók által megálmodott és azóta Szárhegyi branddé vált nyitottságot megtartva, a műfajok végtelenül gazdag tárházát befogadva, következetesen azon dolgozunk, hogy a térségben különböző kulturális és kortárs művészeti eseményeket szervezzünk, azon belül is a mediális és konceptuális műformákra fektetve a nagyobb hangsúlyt.