Halálra táncoltatott lány


Data și ora:
Gazdă:
Casa de cultură, Strada Tamási Áron, Odorheiu Secuiesc 535600, Romania

Despre

Csoóri Sándor halálának ötödik évfordulóján idén egy különleges bemutatóval
emlékezhetünk meg a neves íróról.
Novák Péter rendezésében a Nomád Nemzedék Társulat viszi színpadra az 1959-ben
megrendelt darabot. A művet nem kellett aktualizálnia a rendezőnek, hiszen a „Halálra
táncoltatott lány” című darab mondanivalója ma, s mi több örök érvényűen aktuális.

A szerelem csábító édessége, a féltékenység mérge, a tiltás és a dacos ellenállás, a szegénység
valamint a gazdagság, a családi hagyományokért hozott ésszerűtlen áldozatok örök küzdelmei
kerülnek terítékre. A rendező, Novák Péter így vall a darab megszületésének a szándékáról:
„Minél többet őrizni az eredeti írói szándékból,
minél inkább tartani vele a történet sűrűjébe,
különös tekintettel arra a megrázó lírai
környezetre, amiben megszólal.”

Maga Csoóri Sándor számára is kiemelt szerepet kapott ez a mű, éppen ezért esett erre a
rendező választása. Az író ekképpen vallott egykor a különleges dráma létrejöttéről.
„…Ötvenkilenc tavaszán üzenetet kaptam Muharay Elemértől, keressem föl, mert fontos
ügyben szeretne velem beszélni. A találkozásunk végeredménye az lett, hogy bevallotta:
drámát szeretne íratni velem parasztszínjátszók számára. Drámát velem? Amilyen
figyelemmel hallgattam, annyira megrémültem az ötletétől… Amikor elmondtam neki, hogy
mostanában nyílott rá a szemem a modern költészetre, s nem szeretnék visszahátrálni. Máris
új alkut kínált: írjam meg a darabot versben, sőt úgy írjam meg, hogy legyen benne a
néptáncnak, a népzenének is szerepe, mert e kettő forgószelében sodróbb erővel
hangozhatnak el zaklatott, modern csillámú szövegek, mint prózai párbeszédekre épülő
darabban… Ekkor kezdtem el a balladás, a népdalos, a néprajzos könyveket bújni. S már az
első napokban olyan hangok moccanására neszeltem föl, amelyre eddig sose volt fülem. Nem
a balladák vagy a dalok voltak újak azok közül a javát ismertem, hanem a nyelv s a
nagyvonalú stilizáló készség… A modernség élményét ugyanúgy a saját gyötrődéseim üllőjén
kalapáltam ki, ahogy a népköltészet másféleségére is szorultságomban döbbentem rá. De
bárhová mentem, bármibe kezdtem az 56-os országrobbanás szilánkjait nemcsak, hogy
testemben éreztem vándorolni, de bizonyos voltam abban, hogy végérvényesen bennem maradtak…” (Csoóri Sándor)